Translate

2017. május 7., vasárnap

Az imidakloprid

Története
1999-ben az imidakloprid volt a legszélesebb körben elterjedt rovarirtószer a világon. Habár ma már szabadalmazott szer, a kemikália elsődleges gyártója a Bayer AG. (Bayer S.A.S, 16 rue Jean-Marie Leclair – CS 90106, Lyon Cedex 09, 69266 France) hazai vonatkozásban a  BAYER HUNGARIA Kft.. A szert sokféle felhasználásra gyártják: injektálható a talajba, fába, használható a növények bőrszöveti/felületi kezelésére, granulátumként kiszórható vagy folyadék formában kijuttatható a talajra.
 A jelenlegi kutatások azt sugalmazzák, hogy az imidakloprid kiterjedt mezőgazdasági felhasználása és egyéb rovarirtószerek hozzájárulhatnak a mézelő méh kolóniák összeomlásához, amelyet az alátámaszt, hogy 2006 óta Európában és Észak-Amerikában a mézelő méhek visszaszorultak. Ennek ellensúlyozására néhány országban korlátozták az imidakloprid és más nikotinoidok használatát. 2013 januárjában az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság megállapította, hogy a neonikotinoidok elfogadhatatlanul magas kockázatot jelentenek a vadméhekre nézve.

Felhasználási területei
Az imidakloprid széleskörűen használt szer a mezőgazdasági kártevő irtásban: termeszek által okozott károk kivédésére, kártevők elleni védekezésre a kertekben és gyepeken, háziállatokban élő bolhák irtására, farontó rovarok elpusztítására, egyes faanyagok tartósító, megőrző kezelésére, a mezőgazdaságban a levéltetvek irtására, borsótripsz, poloskák, sáskák, rizs kártevője ellen, a faanyag védelemben a smaragdzöld nyírfarontó ellen, más farontó rovarok, szúk ellen, otthon a hangyák elleni védelemben, lóhangyák, csótányok és párakedvelő fajok ellen, háziállatokat parazitáló bolhák kiírtására, gyepeken a japán cserebogárlárvák ellen, kertekben a levéltetvek és más kártevők elpusztítására használják.

Hatásmechanizmusa
Az imidakloprid tehát széles hatásspektrumú biocid szer, a „neonikotinoid” vegyületek közé besorolt, rovar idegméreg. A rovarok központi idegrendszerét támadja meg azáltal, hogy a nikotinerg útvonalat blokkolja: az imidakloprid az acetil-kolin receptorokat gátolja, ezáltal az ingerületátvitelt akadályozza az idegsejtek között, a rovarok bénulását és halálát okozva. Hatását érintkezés útján, valamint gyomorméregként fejti ki (kontakt- és gyomorméreg). Mivel az imidakloprid sokkal erősebben kötődik a rovar idegsejtek és más gerinctelen állatok idegsejt-receptorain, mint a madarak vagy emlősök esetében, ezért a rovarokban, illetve más gerinctelenekben ez a szer erősebb mérgező hatást okoz.

Környezeti viselkedése
Az imidakloprid fő lebomlási útvonala (disszipációja) a vízben bekövetkező fotolízise, amelynek a felezési ideje 1-4 óra, a növények felveszik a szervezetükbe. Megfigyelték, hogy az imidaklopridot ha fény éri, akkor az a vízben gyorsan elbomlik. Ebből következik, hogy fény hiányában, a különösen zavaros, vagy az eutrofizációban előrehaladott természetes vizekben hosszabb ideig is megmaradhat.
A fotodegradáció végterméke a kloronikotin sav, és a szén-dioxid. Amíg az imidakloprid alacsony gőz(pára)nyomáson van, addig nem illékony.
Habár az imidakloprid gyorsan lebomlik a felszíni vizekben fény jelenlétében, fény hiányában tartósan megmaradhat. A pH és a hőmérséklet befolyásolhatja a lebomlás sebességét. Sötétben, 5-7 pH között nagyon lassan bomlik le, 9-es pH értéken a felezési ideje 1 év fölött van. A hatóanyag felszín alatti vizekben való tartózkodási ideje magas.
Ismert, hogy az imidakloprid vízben nagyobb mértékben oldódik, kisebb mértékben pedig szerves oldószerekben is oldódik. Vízben való oldékonysága viszonylag magas.
Az imidakloprid bizonyos körülmények mellett bemosódhat a talajból a felszín alatti vizekbe. Az imidakloprid több kémiai anyagra bomlik, annak függvényében, hogy mely kötések hasadnak  szét a molekulában. 
 A talajban aerob környezetben tartósan megmarad, felezési ideje 1-3 év, a talajfelszínen csupán 39 nap. Fő talajmetabolitjai közül az urea végül klór-nikotinsavra és szén-dioxidra bomlik. A klór-nikotinsav talajbaktériumban ásványosodik a B3 vitamin (nikotinsav) útvonalon keresztül.
Az imidakloprid a talajban erősen kötődik a szerves alkotókhoz. Porózus kőzetekben és homokos talajokban - amelyek kevés szerves anyagtartalommal rendelkeznek- a kilúgozás kockázata igen magas, továbbá a bemosódás veszélye fennáll azokon a helyeken, ahol a talajvíz szintje magas. Az imidakloprid hónapokig vagy akár évekig is a talajban maradhat; maradványai az idő előrehaladtával egyre erősebben kötődnek a talaj szerves részecskéihez. 
A vízben való oldhatósága alapján magas potenciállal rendelkezik arra nézve, hogy a felszíni vizekbe és felszín alatti vizekbe jusson, arra figyelmeztetve, hogy permeábilis sajátosságú talajok kezelésére nem szabad használni.
Ha megfelelően alkalmazzák az imidakloprid szert - tehát a javasolt mennyiségben, öntözés elkerülésével, nagyobb eső hiányában-, akkor feltételezhetően - vízoldékonysága ellenére- sem éri el a talajvizet.

Hatása méhekre és más rovarokra
Az imidakloprid méhekre sokkal erősebb méregként hat, mint például a cipermetrin. Méheknél a tápcsatornába jutva erősebb toxikus hatást fejt ki, mint ha a méhek hozzáérnek a szerhez. Néhány tanulmányban azt találták, hogy az imidakloprid szub-letális szintje növeli a mézelő méhek nozéma (gyomorvész, Nosema sp.) nevű patogén, egysejtű gomba iránti fogékonyságát.
Az imidaklopriddal kezelt kaptárak szinte üresen maradtak. Az imidakloprid nagyon veszélyes a méhekre és egyéb beporzó rovarokra. A kolónia összeomlás jelenség mechanizmusa még nem teljesen ismert, de összefüggésbe hozzák az imidaklopriddal. Más hasznos állatok is érintettek lehetnek: pl. a zöld fátyolkák, amelyek lárvái levéltetveket, kabócákat, tripszeket fogyasztanak.

Hatása egyéb nem cél szervezetekre
A fák kezelése során a valós koncentrációk csökkentették a levélhullást, aminek következtében kedvezőtlen szubletális hatást váltott ki a nem cél szervezet szárazföldi gerinctelenekben.
Az imidakloprid akut és krónikus hatását tekintve egyaránt erős méreg, a vízi gerinctelenek pusztulását okozza. A kémiai anyagra leginkább a vízi gerinctelenek (Daphnia sp.) érzékenyek, a halak kevésbé mérgeződnek, bár a szervezetükbe a táplálékláncon keresztül, másodlagos úton bekerülhet a hatóanyag. A vízi madarak közül a tőkés récén végzett vizsgálatokkal kimutatták, hogy ez a faj jóval nagyobb rezisztenciát mutat a hatóanyaggal szemben, míg a legérzékenyebb szárazföldi madarak a házi veréb, galambfélék, japán fürj és a kanári.
Patkányokon végzett laboratóriumi tanulmányok szerint az imidakloprid mérsékelten toxikus, ha akut módon, szájon át jut az emlős szervezetbe, illetve alacsony toxikussággal bír bőrkontakt útján. Akut belélegezve az LD50-érték patkányokban nem érte el a legmagasabb elérhető koncentrációt (69 mg/m3 levegő) aeroszolként, és 5,323 mg/m3 porként. Nem irritálja a szemet vagy a bőrt nyulakban és tengerimalacokban. Mutagén hatása elhanyagolható.

Irodalom:

Ábrák:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkék

Acrida ungarica acsa aeolosoma ágascsápú rákok alacsonyrendű rákok állati szövetek Alsó-Zsíros-hegy Artemia ártér árvalányhaj avarrostálás ázalékállatkák Bakony baktériumok barna varangy béka bőr bikapók biocid biodiverzitás bioindikáció biológiai sokféleség birding.hu Bisel boglárkalepkék Börzsöny Börzsöny Alapítvány Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont Budai-hegység Budapest busalepkék Ciliata civil Cladocera Copepoda csapdázás csíkos medvelepke csillós egysejtűek csörgő réce csupasz levéllábú rákok csuszka darázs darázspók Dileptus Dinnyési Fertő Dolomedes fimbriatus Duna-Ipoly Nemzeti Park egerészölyv élőhely Eötvös Loránd Szakközépiskola Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola Epipactis microphylla erdei szürkebegy Eresus cinnaberinus Erzsébet-ér eszmei érték Európa Diploma evezőlábú rákok fecskevédelem fehérlepkék fekete harkály fekete kökörcsin férgek fonalféreg fotópályázat fotózás fűháló füstifecske füzike gastrotricha gyíkok Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány gyurgyalag hámszövet hangyaleső havasi cincér helyi védett terület herpetológia herptérkép Hesperidae hüllők idegszövet imádkozó sáska imidakloprid indikátor inváziós fajok István király-szegfű Iszkaszentgyörgy ivari dimorfizmus izlandi tanulmányút izomszövet kacsafarkú szender kagylósrákok kannibalizmus kétéltűek kettéosztódás kikeleti hóvirág kirándulás kisemlősök Kiserdő kislevelű nőszőfű kopogtató ernyő Kőasztal kötőszövet közgyűrű közönséges erdeiegér kuszma kutatás kvadrát Lacerta viridis laposférgek lepkék ligeti csillagvirág Lycaenidae Macroglossum stellatarum madarak Madarak és Fák Napja Madárdal tanösvény madárhangok Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja makró makrogerinctelenek Mantis religiosa Margitsziget Márianosztra medveállatka Merzse-mocsár metszet mikroszkóp mintavétel MME molnárfecske monitorozás Nádas-tó nádirigó Nagy-Szénás nappali lepkék Natura 2000 nematoda nemi kétalakúság nemzeti park nyerges szöcske Nymphalidae orchideák Ostracoda ökológia őszapó Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület Papilionidae papucsállatka Paramecium pedagógia Pesterzsébet Pieridae pilisi len pillangók pirók erdeiegér pókok pompás útonálló predátor preparátum projekt Protozoa rablólégy rádiótelemetria ragadozó rágcsálók Ramsar Regulus regulus rotaria rovarcsapda rovarirtó szer rovarok sárgafejű királyka sárganyakú erdeiegér Satyridae sikló sisakos sáska slide show Spermophilus citellus szajkó szaporodás szegélyes vidrapók szemeslepkék szent íbisz szennyvíz szitakötő szitakötők Szociális Foglalkoztató szövettan talajcsapdázás tanösvény tardigrada tarkalepkék Tata tavasz tél téli madáretetés téltemető természetességmérés természetfotók természeti értékek természetvédelem Than Károly Ökoiskola törpegém tövisszúró gébics túra ugrópók Újtelepi Parkerdő ürge Vác Váci Ártéri Tanösvény védett fajok védetté nyilvánítás véglények videók Virágos-nyereg Vizes Élőhelyek vízi madarak vízi parányok Vorticella vörösbegy Vöröskővár zöld gyík zsákmányszerzés
Hiba történt a modul működésében

Translate