Translate

2017. április 27., csütörtök

Séta a Merzsén

Márciusban egy szabadnapomon kellemes sétát tettem a Merzse-mocsár környékén. Hihetetlen, mennyit változott az arculata. Amikor először jártam itt, a mocsár teljesen száraz volt. Az MME 2014. szeptemberében tartott élőhelykezelésén néhány egykori tanítványommal segédkeztünk a kivágott nád elhordásában. Ponyvákra halmoztuk a növényi részeket és a terület egy távolabbi pontján raktuk le, amit később elszállítottak. Ezután nem sokkal csoda történt: a Nagy-Merzsében megjelent a víz! Fantasztikus, hogy micsoda élettel telt meg. A tanösvény jelzett útján haladva figyelni kell, nehogy a békákra lépjünk vagy felzavarjuk a gémeket, szárcsákat.
A márciusi kiránduláson az alábbi élőlények kerültek lencsevégre.
Bíbic nászrepülése
Bíbic a szántóföldön
Végeláthatatlan víz a Merzsében
Pirinyó ökörszem
Szemmagasságban a zöld levelibékával
Telepített nyár
Nünüke
Szabadnapom fénypontja

2017. április 10., hétfő

A pesterzsébeti Kiserdő és az Erzsébet-ér természeti értékei


Élőhely mozaikok, gazdag élővilággal
A XX. kerület déli részén megmaradt változatos élőhelyek különös értéket képviselnek, amelyek együttesét a főváros védelemre érdemes területeként tarthatunk számon. A Kakastó utcai, korai juharfák alkotta erdőrészből kiérve, az Erzsébet-ér irányában kellemes tisztás fogad bennünket, ahol fürge gyíkok rejtőznek a magas fűben és májusban a bunkós hagyma lila virágai csalogatják a tarka lepkéket. A csatorna partján sétálva a nyárfák, mezei juharfák, közönséges nyír, bodza, ostorfa alkotta sűrű sövényben énekelnek a fülemülék, aljnövényzetükben erdei egerek kutatnak táplálék után. A part menti ligetben, a fűzfák közé idegenhonos bálványfák és csörgőfák vegyülnek. A mély fekvésű lápmaradványok a főváros legértékesebb élőhelyei közé tartoznak. A homokpusztán árvalányhaj, lila ökörfarkkóró, bakszakáll gyönyörködteti a kirándulót.
Lápmaradvány

Tisztás mácsonyával
Korai juhar erdő
Az Erzsébet-csatorna
Az Erzsébet-ér ma már nem tekinthető természetes vízfolyásnak, ugyanis a csapadékvíz elvezetésére, illetve a területek belvizeinek lecsapolása céljából rendezték medrét. A vízfolyásnak időszakos, tápláló forrása nincs, csak a csapadék mennyiségétől függően szállít bizonyos vízmennyiséget. A víz átlagos mélysége 05,-1 méter, nagy mennyiségű iszappal, és magas tápanyagtartalommal, amit a vízfelszínen látható algaréteg jelez. A vízminőség közepes állapotú. Partja többnyire meredek, dús part menti és vízi növényzettel kellemes sétára hívogatja a kirándulni vágyókat.
Az Erzsébet-ér medrében békák alszanak téli álmot, környezete a vízi élővilág talán legfontosabb kerületi élőhelyévé vált, ezért megőrzése, tisztán tartása a kerület egyik legfontosabb törekvése.
Erzsébet-csatorna cserjékkel
A Kiserdő őshonos fái
2014-ben „Az év fája” a mezei juhar, amely lassan nő, hosszú életű fa, ami április végén, bontogatja jól mézelő, sárgászöld virágait. Jellegzetes, fehér törzséről és fehér, molyhos fonákú leveléről ismerhetjük fel a fehér nyárt. A 200-300 évig is élő, lassan növő mezei szil a nyirkosabb talajú erdők fája. A Kárpát-medencében előforduló hét tölgyfaj egyike a kocsányos tölgy, melynek makk termése a vaddisznók, szajkók kedvelt csemegéje. A közönséges nyír kecses megjelenésű fa. Kérge fiatalon vékony, hófehér, de idősebb korában mélyen repedezett, sötétszürke lesz. A nyír laza lombkoronája sok fényt enged lejutni, így alatta a fűfélék növekedhetnek, ugyanakkor maga a fa is nagy fényigényű.
Fehér nyár
Korai juhar
Mezei szil
Csíkos kecskerágó
Idegenhonos fák
A parkerdő területén annyira gyakori a Kis-Ázsiából származó, keskenylevelű ezüstfa, hogy még a Google Earth program térképén is jól kivehető a jellegzetes színű lombozatuk. Tévesen olajfűznek is hívják, de tudni kell, hogy sem az olajfának, sem a fűzféléknek nem rokona. Kínában őshonos, Európában városi parkokban ültetik a csörgőfát. Neve onnan ered, hogy szeles időben a termések egymásnak ütköznek és a bennük lévő magok csörögnek. Észak-Amerikából származik a nyugati ostorfa, amelynek termései októberben érnek be és a madarak kedvenc csemegéje. Gyakran a nyest ürülékében is megtalálhatjuk a magjait. Csapadékos időben erős hajtásokat növeszt, ezért elegyalkotóként ültetik.
Csörgőfa
Keskenylevelű ezüstfa
Nyugati ostorfa
 Botanikai értékek
A lágyszárú állományban említésre méltó az Erzsébet-ér stagnáló vizű partján, május-június hónapokban virít a mocsári nőszirom. A sárga virág külső szirmai lelógnak, az előtűnő erezetes mintázatukkal így jelzik, hogy a rovarok hol keressék a nektárt. A 2012. évi Magyar Közlöny védett fajok listájáról üdítő szépsége ellenére lekerült. A tölgyerdő aljnövényzetében ékeskedik két orchidea fajunk, a fehér madársisak, és a kislevelű nőszőfű. A korai juharfák alkotta erdőben lépten-nyomon bújt ki az avarból ez a parányi orchidea. Virágai aprók, egy irányba nézők, zöldes vagy halvány rózsaszínűek, szárát rövid szőrök sűrűn borítják. Magyarországon minden honos orchidea védett, a kislevelű nőszőfű természetvédelmi értéke 10.000 Ft. Szentlőrinc irányában elterülő homokpusztán a védett érdes csűdfűvel találkozhatunk, májusban a vízparton az üstökös gyöngyike virít.

Fehér madársisak
Kislevelű nőszőfű
Érdes csűdfű
Emlősök a Kiserdőben
Dús bundájú, meglehetősen nagy termetű, a lakott területek tipikus denevérfaja a közönséges késeidenevér, melynek eszmei értéke 25.000 Ft. Magyarországon minden denevér védett! Az Erzsébet-csatorna partján, a ligetekben és az erdőszélen találhatók meg a vakondtúrások, ezáltal egész évben, a közönséges vakond a legkönnyebben monitorozható emlősök egyike. Tudta, hogy a közönséges vakond nem alszik téli álmot és jól úszik vízben?

Közönséges vakond túrásai az Erzsébet-csatorna partján
 A Kiserdő madárvilága
A csilpcsalp füzike rovarokból, pókokból álló táplálékát szívesen egészíti ki ősszel, a vonulás előtt a fekete bodza termésével. Az Erzsébet-ér mentén sűrű, összefüggő bokorsáv terül el, amely kiváló fészkelő helyet és búvóhelyet nyújt a barátposzátáknak. A hím madár „sapkája” fekete, a tojóé barna. Az Erzsébet-ér vize bőséges táplálékkal szolgál a tőkés récék számára. A fiókák a tojásból kikelve követik anyjukat; lemezes csőrükkel apró csigákat, férgeket, növényi eredetű táplálékokat szűrnek ki a vízből. A vízben halakat, békákat zsákmányol a szürkegém, ami télen gyakori vendég a Kiserdőt átszelő víz partján. Télen nagyobb csapatokban kóborolnak az őszapók, a kék cinegék és széncinegék pedig állandó lakói a Kiserdőnek.
Európa legnagyobb testű galambféléje az örvös galamb, amely néhány éve a nagyobb városokban is egyre gyakrabban tűnik fel. Messzire hallatszó klü-klü-klü kiáltásaival árulja el jelenlétét a zöld küllő, az erdőben pedig több nagy fakopáncs talált otthonra, sőt az öreg fák odvaiban a fekete harkály is költ.

Tőkés récék
Kék cinege

Szürkegém
Őszapó
Cigánycsuk tojó és fiatal
 Hidegvérűek
A Kiserdő és környezete számos kétéltű- és hüllőfaj otthona! A kétéltűek egyfajta jelzői a Föld állapotának. Életciklusuk részben a vízben, részben a szárazföldön zajlik, ezért ezen élőhelyeik megbolygatása kétszeresen sebezhetővé teszi őket. Fontos szerepet töltenek be a táplálékhálózatban: a kártevő rovarok pusztítói, ugyanakkor ragadozó állatok eltartói.
A pettyes gőte középhegységi és síkvidéki területeken egyaránt előfordul. A víztestek közül azokat részesíti előnyben, amelyekben sűrű vízi növényzetet talál. A nőstény a petéket egyenként, a vízi növény levelébe csomagolja be. 2015-ben és 2016-ban „Az év kétéltűje” a dunai tarajos gőte: hasa tűzvörös, fekete pöttyökkel, hátán a nászidőszakban tarajt növeszt. Közösségi jelentőségű, Natura 2000 jelölőfaj! A zöld levelibéka pihenés közben gyakran behúzza mellső lábait. Lábujjain nagy méretű tapadókorongok fejlődtek, amelyek segítségével ügyesen mászik a növényeken. A barna ásóbéka könnyen felismerhető függőleges pupillájáról. Ebihalai termetesek, július első felében fejezik be átalakulásukat. A kifejlett állatok a víz alól hallatják kotyogó hangjukat. A nagy tavibéka a legnagyobb termetű, hazai békafajunk. Hímjeik tavasszal, hangos kórust alkotva csalogatják a nőstényeket. A lombos erdők gyakori békája az erdei béka. A korongnyelvű békák síksági képviselőjére, a vöröshasú unkára leginkább hangja alapján figyelhetünk fel. Magyarország egyetlen őshonos teknősfaja, a mocsári teknős az Erzsébet-csatornában rendszeresen feltűnik. Egy 8 példányból álló, stabil állománynak örvendhetnek az erre sétálók. Sajnos időnként a megunt hobbiállatokat, a sárgafülű és a vörösfülű ékszerteknősöket is szabadon engedik az Erzsébet-csatornába. A kockás sikló az Erzsébet-érben bizonyítottan él: a vízben úszva nagy távolságokat tesz meg, hogy zsákmányra leljen. Táplálékát –ellentétben a vízisiklóval- főként halak adják.

Pettyes gőte
Dunai tarajos gőte
Barna ásóbéka ebihala
Zöld levelibéka

Nagy tavibéka
Kockás sikló
Mocsári teknős
Pompás rovarok
A levegő pompás akrobatái, a szitakötők számos fajukkal gazdagítják a Kiserdő rovarvilágát. Más fajokkal összetéveszthetetlen a déli szitakötő, vagy a széles, lapos potrohú közönséges acsa, amelyek vadászat közben ugyanarra a megfigyelő helyre repülnek vissza. Az imágó alakban áttelelő erdei rablót már kora tavasszal megfigyelhetjük a vízparton, vagy az erdőszegélyen. A karcsú szitakötők közül feltűnik élénk piros színével a vörös légivadász. Az Erzsébet-ér partján sétálva pillanthatjuk meg májustól a fémes csillogású, dekoratív, sávos szitakötőt, ami a dús partmenti növényzetet és a lassú vízfolyást kedveli. Májusban kel az Erzsébet-ér egyik attraktív rovara, az óriás szitakötő: vadászat közben a levegőben egy helyben szitál, majd sebesen elrepül.

Óriás szitakötő
Pataki szitakötő
Sávos szitakötő
Erdei rabló
Párzókerék (párzó légivadászok)
A lepkék a Föld második legnagyobb állatcsoportja. A Kiserdőben évről-évre kerülnek elő újabb fajaik, amellyel a biodiverzitást és a természetvédelmi értéket növelik. Figyelemre méltó, hogy több védett faj sikeresen szaporodik a területen: legimpozánsabb a rothadó gyümölcsön táplálkozó, fekete nyárfán petéző kis színjátszólepke, mely hímjének szárnya lilásan irizál. Az Erzsébet-ér partján növő nagy csalán az elsődleges tápláléka a védett C-betűs lepkének. Távolról is felismerhetjük a csíkos szárnyú, védett kardoslepkét. Az Atalanta-lepke és a nappali pávaszem bővíti még a védett lepkefajok számát. A nyílt területeken találkozhatunk már kora tavasszal a pókhálós lepkével, a közönséges boglárkalepkével, a barna busalepkével vagy a nagy ökörszemlepkével. Az erdők árnyékában rejtőzik az erdei szemeslepke, a közönséges sárgafűbagoly és a vörös szemeslepke. Július-augusztus környékén a part mentén sétálva könnyen rálelhetünk egy különleges, védett rovarunkra, a sisakos sáskára. A vizet kémlelve a szintén védett, szegélyes vidrapókra lehetünk figyelmesek, ami a víz apró rezdüléseiből érzékeli a zsákmányait, amelyek között békalárvák is szerepelnek.

Vörös szemeslepke
Közönséges boglárkalepke
Pókhálós lepke
Kis színjátszólepke
Barna tűzlepke
Kardfarkú lepke v. kardoslepke
C-betűs lepke
Sisakos sáska
Egy sérült szegélyes vidrapók
Az Erzsébet-ér parányai
A BISEL-féle vízminősítés alapja az, hogy a vízi, szabad szemmel látható, makrogerinctelen élőlények a vízminőség jelzőiként szolgálnak. A jelző állatok között megtalálhatjuk egyes szitakötők (kék légivadász, erdei rabló, közönséges acsa, óriás szitakötő) lárváit, csigákat (tányércsiga, mocsári csiga), kagylókat, poloskákat (hanyattúszó poloska, törpe búvárpoloska, molnárpoloska), piócát, víziászkát és árvaszúnyog lárvát. Egy merítéssel apró rákocskák sokaságát vehetjük szemügyre: vízibolhát, bolharákot, vízi ászkát.

Csíkbogár
Csíkbogár lárvája
Hanyattúszó poloska
Apró rákok

Címkék

Acrida ungarica acsa aeolosoma ágascsápú rákok alacsonyrendű rákok állati szövetek Alsó-Zsíros-hegy Artemia ártér árvalányhaj avarrostálás ázalékállatkák Bakony baktériumok barna varangy béka bőr bikapók biocid biodiverzitás bioindikáció biológiai sokféleség birding.hu Bisel Bisel vízminősítés boglárkalepkék Börzsöny Börzsöny Alapítvány Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont Budai-hegység Budapest busalepkék Ciliata civil Cladocera Copepoda csapdázás csíkos medvelepke csillós egysejtűek csörgő réce csupasz levéllábú rákok csuszka darázs darázspók Dileptus Dinnyési Fertő Dolomedes fimbriatus Duna-Ipoly Nemzeti Park egerészölyv élőhely Eötvös Loránd Szakközépiskola Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola Epipactis microphylla erdei szürkebegy Eresus cinnaberinus Erzsébet-ér eszmei érték Európa Diploma Év fajai evezőlábú rákok fecskevédelem fehérlepkék fekete harkály fekete kökörcsin férgek fonalféreg fotópályázat fotózás fűháló füstifecske füzike gastrotricha gombák gyíkok Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány gyurgyalag hámszövet hangyaleső havasi cincér helyi védett terület herpetológia herptérkép Hesperidae hüllők idegszövet imádkozó sáska imidakloprid indikátor inváziós fajok István király-szegfű Iszkaszentgyörgy ivari dimorfizmus izlandi tanulmányút izomszövet kacsafarkú szender kagylósrákok kannibalizmus kétéltűek kettéosztódás kikeleti hóvirág kirándulás kisemlősök Kiserdő kislevelű nőszőfű kopogtató ernyő Kőasztal kötőszövet közgyűrű közönséges erdeiegér kuszma kutatás kvadrát Lacerta viridis laposférgek lepkék ligeti csillagvirág Lycaenidae Macroglossum stellatarum madarak Madarak és Fák Napja Madárdal tanösvény madárhangok Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja makró makrogerinctelenek Mantis religiosa Margitsziget Márianosztra medveállatka Merzse-mocsár metszet mikroszkóp mintavétel MME molnárfecske monitorozás Nádas-tó nádirigó Nagy-Szénás nappali lepkék Natura 2000 nematoda nemi kétalakúság nemzeti park nyerges szöcske Nymphalidae orchideák Ostracoda ökológia őszapó Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület Papilionidae papucsállatka Paramecium pedagógia Pesterzsébet Pieridae pilisi len pillangók pirók erdeiegér pókok pompás útonálló predátor preparátum projekt Protozoa rablólégy rádiótelemetria ragadozó rágcsálók Ramsar Regulus regulus rotaria rovarcsapda rovarirtó szer rovarok sárgafejű királyka sárganyakú erdeiegér Satyridae sikló sisakos sáska slide show Spermophilus citellus szajkó szaporodás szegélyes vidrapók szemeslepkék szent íbisz szennyvíz szitakötő szitakötők Szociális Foglalkoztató szövettan talajcsapdázás tanösvény tardigrada tarkalepkék Tata tavasz tél téli madáretetés téltemető természetességmérés természetfotók természeti értékek természetvédelem TeSzedd Than Károly Ökoiskola törpegém tövisszúró gébics túra ugrópók Újtelepi Parkerdő ürge Vác Váci Ártéri Tanösvény védett fajok védetté nyilvánítás véglények videók Virágos-nyereg Vizes Élőhelyek vízi madarak vízi parányok Vorticella vörösbegy Vöröskővár zöld gyík zsákmányszerzés
Hiba történt a modul működésében

Translate