Translate

2017. január 30., hétfő

Ürge telepítések

Értékes ismereteket szereztem a Duna-Ipoly Nemzeti Park székhelyén rendezett, ürge áttelepítésekről szóló tárgyaláson. A Fertő-Hanság Nemzeti Park jelenleg is futó Life projektének keretében ürgéket fognak be forrásállományokból és telepítenek át a populációk megmentésére, fokozottan védett és Natura 2000 területeken. 
Az ürge (Spermophilus citellus) a 2015-ben az év emlőse volt, számos program született a faj minél szélesebb körű megismertetésére. A tudományos kutatások természetesen nemcsak ebben az évben indultak, mert az ürge védelme korábbra nyúlik vissza. Az ürge 2012. október 1-én került a fokozottan védett emlősök közé, eszmei értéke 10 000 Ft-ról 250 000 Ft-ra felértékelődött. Ebben szerepe lehet a fogyatkozó állománynak. Egyik legfontosabb természetes ellensége a szintén fokozottan védett, kisemlős specialista kerecsensólyom; de pl. a vöröskővári haragos siklónak is az egyik táplálékállata a csipogó hangú emlős. 
A fiatal állatokra stresszel járhat az állomány duzzadása, mesterséges telepítéssel vagy spontán betelepüléssel, továbbá az élőhelyeik kezelése, átalakulása nagy mértékben befolyásolja az állományok stabilitását. A kutatások során azt figyelték meg, hogy azokon a hegylábi legelőkön, ahol nem következett be a bokrok felfutása, ott több pár ürge hosszabb távon túlél, ezért nagyon fontos a tudatos, jól megtervezett élőhelykezelés, a megfelelő gyepmagasság elérése. A Tihanyi-félszigeten élő ürgék számára a sztyeppi környezetet a szürke marhák legeltetésével biztosítják. Érdemes figyelembe venni az áttelepítések során az ürge élőhely fekvését, a domborzati viszonyokat. Ugyanis a mélyebben fekvő lyukakat nem biztos, hogy elfogadják, aminek oka a talajvíz jelenléte lehet. Érdekes, hogy az alvókamrájuk a talajfelszínhez közelebb található.
Magyar fejlesztésű rádiótelemetriás antennával felszerelt állatok aktivitását rögzítették. A térképeken jól nyomon követhető volt, mit is csinál az ürge egy nap folyamán. Nagyjából 300 métert jár be, miközben táplálék után kutat, a felszínen alkalmanként 10 percet tölt, ami egy nap alatt 3.5-5 órát is kitehet. Ilyenkor sajnos nagyobb veszélynek lehetnek kitéve, hiszen a magasban köröző sólyom, vagy a lyukakat fürkésző héja könnyen megkaparinthatja az ürgéket zsákmányul. 
Az ember térhódításával a természetes élőhelyek átalakítása, beépítése, a kutyák sétáltatása kedvezőtlenül hat az ürgékre. Jelentős állomány él egyes védelem alatt nem álló területeken, így pl. a Farkas-hegyen, Solymáron vagy Albertirsán. 

Őrködő ürge Kunpeszéren

2017. január 21., szombat

Városlakó állatok

Az urbanizáció, azaz városodás és városiasodás folyamatában mennyiségi és minőségi változások mennek végbe. A városba költözés jelensége egyre több állatfajnál figyelhető meg. Olyanoknál is, amelyeket normális esetben sosem képzelnénk el városi környezetben. Az utóbbi években azonban nő azon állatok száma, amelyek a táplálékbőséget, konkurencia hiányában a főváros megmaradt kisebb vizes élőhelyein, kertes zöldövezetében vagy éppen épített betondzsungelében találják meg. 
Az ökológusok és vadbiológusok bizonyára számos érdekfeszítő sztorit tudnának mesélni a padláslakó denevérekről, nyestekről, éjszaka az utcákon garázdálkodó vaddisznókról, és ezekért a történetekért sokszor nem kell a szomszédba menni.

A 2016-os év emlőse a denevér volt, melynek fajszáma Magyarországon 28, mindegyikük természetvédelmi oltalom alatt áll. Jellemzően a korai denevér, kései denevér és a törpedenevér foglalja el szálláshelyként az épületek ereszénél lévő hasadékokat, ablaktokokat. A falak repedéseit, templomtornyokat, padlásokat használja búvóhelyként a nagy patkósdenevér, vagy a tavi denevér. A nyitott ablakon könnyen berepülhetnek, azonban a lakásfelújítások, tetők átépítése, padlások lezárása, ablakok berácsozása  veszélyeztetheti őket.

Kora este megkezdődik a denevérek kirepülése (2016. 10. 01., Mocsárosdűlő)
Ritkás erdőkben, faodvakban, épületekben éjszakázik a közönséges késeidenevér. (2012. 05. 25., Pesterzsébet, Újtelepi Parkerdő)
A tavalyi év emlőse elismerést a közönséges ürge kapta. A rövidfüvű, nyílt puszták rágcsálója; a Kiskunság, a Tihanyi-félsziget, vagy Dunakeszi közismert élőhelyei között szerepel. Meglepő, hogy a fővárosban is él populációja, a Hármashatárhegyi repülőtéren. A kutyasétáltatók sajnos sok kárt okozhatnak, mivel kedvencük a lyukakból kiszűrődő éles hangokat hallva, megpróbálják kiásni a fokozottan védett ürgéket.

Közönséges ürge (Kunpeszér, 2015.)
Innen nem messze, a Vöröskővár igazán megérdemli a természetvédelmi oltalmat, mivel számos különleges növény-és állatfajnak ad otthont. Gyakran okoznak meglepetést a cserjésből előugró őzek, vagy a napozó, neszező zöld gyíkok. Az igazi állattani érték mind közül hazánk fokozottan védett, legnagyobb testű siklófaja, a kaszpi haragos sikló.

Őzek Vöröskővár alatt
Egy megtermett, kb. másfél méter hosszú kaszpi haragos sikló (eszmei értéke 500.000 Ft)
Napnyugta után kezdi motoszkálását, táplálékkeresését a keleti sün. Érdekes, hogy éppen a sünök az egyik fő természetes ellenségei, elfogyasztói a haragos sikló fiatal példányainak. A Vadonleső programba érkezett bejelentések szerint a II., III., XI., XVII., XVIII., XIX, XXII. kerületben fordul elő a védett állat. Sajnos sok helyütt találkozhatunk az elütött példányaival, egyrészt az autósok figyelmetlensége miatt, másrészt a süni szerencsétlen védekezési stratégiája miatt (veszélyben egy helyben összegömbölyödik).

Éjszakai vendég a tüzijáték után, a Flórián téren, 2016. 08. 20-án
 A fenti táplálékláncba beleillik az európai vörös róka is, amely a sünök ellensége
Róka a Mocsárosdűlőn, szürkület előtt (2016. 09. 18.)
Kedves, télen is aktív emlősünk az európai vörös mókus életmódját legkönnyebben a Margitszigeten tanulmányozhatjuk. A fülpamacsát évente egyszer lecseréli, egészen más alakot öltve. Tavasszal és ősszel gyakran figyelhetjük meg a talajon, amikor eleség után kutat. Hazánkban bár gyakori, mégis védett faj, eszmei értéke 25 000 Ft. Angliában a vörös mókust teljesen kiszorította az inváziós szürke mókus.

Folyt. köv.

2017. január 15., vasárnap

Ivari dimorfizmus


Az ivari dimorfizmus -más néven nemi kétalakúság- azt jelenti, hogy egy faj hím és nőstény egyede jelentősen eltér egymástól, például méretben, formában, vagy színben.
Az alábbi képek és helyenként leírások segíthetnek néhány ismertebb faj megkülönböztetésében.
Fali gyík pár, nőstény balra, hím jobbra
Csíz tojó
Csíz hím
Fürge gyík nőstény
Fürge gyík hím

Nagy szarvasbogár hím
Nagy szarvasbogár nőstény

Mezei tücsök hím
Mezei tücsök nőstény
Barna varangyok: hím felül, nőstény alul
Széleslábú szitakötő nőstény (b) és hím (j)

Pettyes gőte hím
Pettyes gőte nőstény

Darázspók (Argiope bruennichi)
A két nem elsősorban méretében tér el jelentősen egymástól. A hím előteste alig éri el a 3 mm-t, míg a nőstényé akár 6,5-7,5 mm is lehet. Az utótest a nősténynél sokkal teltebb.
A képen a darázspók hímje látható.

Nőstény darázspók

Közönséges skorpiólégy (Panorpa cognata)
A hím potrohvége a skorpiókéra emlékeztet, a potroh fölé hajlik. A nőstény potrohvége hegyes és rozsdabarna.
Bunkós potrohvégű hím, ami a nősténynél hiányzik.

Kisasszony szitakötő (Calopteryx virgo)
Mindkét nem testhossza 45-50 mm, eltérés a színükben van. A hím szárnyfelületének nagy része fémfényű sötétkék vagy zöldesbarna, míg a nőstény szárnyai barnák. 

Calopteryx virgo hím

Kisasszony szitakötő nősténye
Sávos szitakötő (Calopteryx splendens)
Testük 42-48 mm hosszúságú. A hím tora, szárnytöve fémesen csillogó, kékeszöld, a potroh kék és a szárnyakon nagy, fémfényű, sötétkék folt van. A nőstény egész teste, szárnya zöldes arany színű, a szárnyjegye fehéren világít és a lábai szürkés-feketék.
Calopteryx splendens hím
Calopteryx splendens nőstény
Párzó sávos szitakötő nőstény (b) és hím (j)
Nagy ökörszemlepke (Maniola jurtina)
Az ivari kétalakúság nagyon feltűnő. A hím kisebb, csaknem egyszínű sötétbarna. Az elülső szárny szemfoltja apró, ennek száma változó.A nőstény nagyobb a hímnél, világosbarna, az elülső szárny szemfoltja nagy, vöröses-sárga mezőben ül. Hátulsó szárnyának fonákán, középen egy szembetűnő, világos sáv húzódik.
Maniola jurtina hím
Maniola jurtina nőstény
Zöld gyík (Lacerta viridis)

A hím egész teste élénk zöld, toroktájéka nászidőszakban feltűnően kobaltkékHátán apró, fekete pontocskák díszes mintázatot adnak. A nőstény háta világoszöld, ritkábban barna. Hátán a pontok sorokba rendeződnek, amelyek feltűnő csíkokká olvadhatnak össze.
Nászruhás hím zöld gyík
Lacerta viridis nőstény
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
A hím háta sötétbarna, a szárnyfedők, evezőtollak egy része, valamint a farok hamvasszürke. Testalja vörösesbarna. A tojó teste sötétbarna, feje és válla világosabb.
Circus aeruginosus hím (bal oldalon) és tojó (jobb oldalon)

Fácán (Phasianus colchicus)
A kakas rendkívül színpompás. Feje fénylő sötétzöld, csupasz szemtája élénk piros, a tarkó tájékán sötétkék, fülszerű tollakat visel. A tyúk világosbarna, sötétebb foltozással, faroktolla jóval rövidebb. 
Phasianus colchicus kakas (elöl) és tyúk (hátul)

Házi veréb (Passer domesticus)
A hím fejteteje szürke, tarkója gesztenyebarna, torka fekete. A tojón nincs fekete torokfolt, hátoldala barna, testalja szürkés-fehér.

Hím házi veréb

Passer domesticus tojó
Fekete rigó (Turdus merula)
A hím tollazat tiszta fekete, csőre és szemgyűrűje élénk narancssárga. A tojó hátoldala egyszínű sötétbarna, alul világosabb barna, sötétebb sávozással; csőre barna.
Turdus merula hím
Turdus merula tojó

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)
A gácsér feje és nyaka fémes zöld, a nyakon keskeny fehér gyűrű van. Melle bíborbarna, oldala és hasa világosszürke, csőre zöldessárga. A farok közepén fekete, visszahajló "gácsértollakat" visel. A tojó barnásan mintázott, csőre zöldesbarna, a csőr szegélye narancssárga.
Anas platyrhynchos gácsér
Anas platyrhynchos tojó
Tövisszúró gébics (Lanius collurio)
A hím háta gesztenyevörös, fejteteje és farcsíkja kékesszürke. Széles szemsávja fekete. A tojó hátoldala fakó rozsdabarna, sárgás alsó oldalán hullámos, barna keresztsávozás figyelhető meg.


Tövisszúró gébics hím
Lanius collurio tojó



Ajánlott könyvek:
dr. Móczár László: Kis állathatározó
Günter Diesener, Josef Reichholf: Kétéltűek és hüllők (Természetkalauz sorozat)
Killian Mullarney, Lars Svensson, Dan Zetterström, Peter J. Grant: Madárhatározó

Címkék

Acrida ungarica acsa aeolosoma ágascsápú rákok alacsonyrendű rákok állati szövetek Alsó-Zsíros-hegy Anax imperator Artemia ártér árvalányhaj Asio otus avarrostálás ázalékállatkák Bakony baktériumok barna varangy béka bőr bikapók BioBlitz biocid biodiverzitás bioindikáció biológiai sokféleség birding.hu Bisel Bisel vízminősítés boglárkalepkék Börzsöny Börzsöny Alapítvány Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont Budai-hegység Budapest Budapest madarai busalepkék Ciliata civil Cladocera Copepoda csapdázás csíkos medvelepke csillós egysejtűek csörgő réce csupasz levéllábú rákok csuszka darázs darázspók Dileptus Dinnyési Fertő Dolomedes fimbriatus Duna-Ipoly Nemzeti Park egerészölyv élőhely Eötvös Loránd Szakközépiskola Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola Epipactis microphylla erdei fülesbagoly erdei szürkebegy Eresus cinnaberinus Erzsébet-ér eszmei érték Európa Diploma Év fajai Év rovara evezőlábú rákok fecskevédelem fehérlepkék fekete harkály fekete kökörcsin férgek fonalféreg fotópályázat fotózás fűháló füstifecske füzike gastrotricha gombák Gödöllő gyíkok Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány gyurgyalag hámszövet hangyaleső határozó havasi cincér helyi védett terület herpetológia herptérkép Hesperidae hüllők idegszövet imádkozó sáska imidakloprid indikátor inváziós fajok István király-szegfű Iszkaszentgyörgy ivari dimorfizmus izlandi tanulmányút izomszövet kacsafarkú szender kagylósrákok kannibalizmus kétéltűek kettéosztódás kikeleti hóvirág kirándulás kisemlősök Kiserdő kislevelű nőszőfű kopogtató ernyő Kőasztal kötőszövet közgyűrű közönséges erdeiegér kuszma kutatás kvadrát Lacerta viridis laposférgek lepkék ligeti csillagvirág Lycaenidae Macroglossum stellatarum madarak Madarak és Fák Napja Madárdal tanösvény madárhangok Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja makró makrogerinctelenek Mantis religiosa Margitsziget Márianosztra medveállatka Merzse-mocsár metszet mikroszkóp mintavétel MME Mocsárosdűlő molnárfecske monitorozás Nádas-tó nádirigó Nagy-Szénás nappali lepkék Natura 2000 nematoda nemi kétalakúság nemzeti park nyerges szöcske Nymphalidae odú odútakarítás orchideák óriás szitakötő Ostracoda öko ökológia őszapó Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület Papilionidae papucsállatka Paramecium pedagógia Pesterzsébet Pieridae pilisi len pillangók pirók erdeiegér pókok pompás útonálló predátor preparátum projekt Protozoa rablólégy rádiótelemetria ragadozó rágcsálók Rákos-patak Ramsar Regulus regulus rotaria rovarcsapda rovarirtó szer rovarok sárgafejű királyka sárganyakú erdeiegér Satyridae sikló sisakos sáska slide show Spermophilus citellus szajkó szaporodás szegélyes vidrapók szemeslepkék szent íbisz szennyvíz szitakötő szitakötők Szociális Foglalkoztató szövettan talajcsapdázás tanösvény tardigrada tarkalepkék Tata tavasz tél téli madáretetés téltemető természetességmérés természetfotók természeti értékek természetvédelem TeSzedd Than Károly Ökoiskola törpegém tövisszúró gébics túra ugrópók Újtelepi Parkerdő urbanizálódott fajok ürge Vác Váci Ártéri Tanösvény városlakó állatok védett fajok védetté nyilvánítás véglények videók Virágos-nyereg Vizes Élőhelyek vízi madarak vízi parányok Vorticella vörösbegy Vöröskővár zöld gyík zsákmányszerzés
Hiba történt a modul működésében

Translate