Translate

2012. szeptember 27., csütörtök

Magyarország legszebb nyolclábúja

A bikapók (Eresus cinnaberinus) Európa melegebb vidékein, napsütötte domboldalakon, dolomit sziklagyepeken, lejtősztyeppréteken él, így például az Európa Diplomás Nagy-Szénás és a Kutya-hegy területén. A bikapókok családjának egyetlen hazai tagja. Nem tartozik a gyakori fajok közé. Teste zömök, lába vastag. Hossza 5-10 mm, ugyanakkor az ivari dimorfizmus szép példája ez a faj: a nőstény jóval nagyobb (meghaladhatja a 15 mm-t) a hímnél és a színük is merőben más. Míg a nőstény selymesen fekete, addig a hím utóteste tűzvörös, melyet négy fekete pont díszít. Lábain vörös, illetve fehér gyűrűk futnak. Nyolc szemük az előtest elülső részén, három sorban foglal helyet. A nőstény 10 cm mély, 1 cm átmérőjű lyukat ás a laza talajba, amit teljesen kibélel a hálószövedékével. A kijárat fölé védőtetőt készít. Az ivarérett hímek szeptember közepe táján jelennek meg, és kóborolva keresik párjukat. Amennyiben egy ivarérett nőstény lakócsövéhez érnek, betérnek oda, hogy ott átteleljenek. Párzásra csak a következő tavasszal kerül sor. A nőstény 3 évi, a hím 1 évig él. A faj Magyarországon védett, eszmei értéke 5000 Ft.

A hazai bikapók semmilyen más fajjal nem téveszthető össze.

Irodalom:
Uránia: Állatvilág (Alsóbbrendű állatok)
Búvár zsebkönyvek: Pókok, skorpiók
J. Toman, J. Felix, K. Hísek: A természet képekben

A bikapókokkal kapcsolatos legfrissebb, hazai vonatkozású kutatási eredményekről itt lehet olvasni:

2012. szeptember 4., kedd

Aszály a Dinnyési Fertőn

Köztudott, hogy a Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület madárvilága rendkívül gazdag fajokban, a védett élőhely pedig a Ramsari Egyezmény hatálya alatt áll. A madárrezervátum kivételével a terület szabadon látogatható.
A tanösvény a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.
A vasútállomástól egyértelműen jelzik a táblák, hogy merre kell a tanösvényhez eljutni. El sem lehet téveszteni az utat, nagyjából 10 percnyi sétával érhető el az első állomás. Szép illusztrációkkal ellátott táblák fogadtak bennünket a bejáratnál.
A Madárdal tanösvény térképe
A Madárdal tanösvény javasolt útvonalai
A tanösvény állomásai
A Békás-tó élővilága
Ezen a táblán a lápi halászatról olvashatunk.
Az aljnövényzetben gazdag cserjés élőlényei
A nádas rejtőzködő madarai a guvatfélék.
A hármas számmal jelölt barkóscinege a Madárdal tanösvény címermadara.
A szántóföld szélén megpillantottam egy madarat. Felületesen szemlélve, első pillantásra verébhez hasonlított, de valami mégsem stimmelt. Karcsúbbnak, nagyobbnak láttam ezt a madarat, ami nem tűnt félénknek, a repdeső rovarokra koncentrált. Egy nádi sármány került lencsevégre.
Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) tojó várja a rovarok közeledését.
A tanösvény kitaposott útvonalát helyenként sűrűn benőtte a magasra nőtt nádas, így konstatáltam, hogy legközelebb célszerűbb lesz hosszú nadrágot húzni (még akkor is, ha meleg van). 
Nádkévék
Utunkat a sótűrő sziki őszirózsa foltjai kísérték. Az ég egyre komorabb szürkére váltott, és hiába hallgatóztunk, a csendet nem törte meg madárének. 
Június-szeptember között nyílik a sziki őszirózsa (Aster tripolium pannonicum).
Eközben egy feltehetően egyetemistákból álló, néhány fős csoport haladt el mellettünk, komoly fotóapparátussal és állvánnyal a kezükben. Valószínűleg ők sem sejtették, hogy mi (nem) vár rájuk. 
Miután átértünk egy kis deszkahídon, megdöbbentő látvány tárult elénk. 
A távolban a két madárvárta
A Nádas-tó víz nélkül
Élettelen tájjá változott a Dinnyési Fertő.
Pásztáztuk a messzeséget, de bárhova néztünk, nem láttunk csillogó víztükröt. A dinnyési Nádas-tó teljesen kiszáradt! Csupán iszapot láttunk. A csapadékszegény időszak rányomta bélyegét a tájra és az élővilágra. Halak és egyéb élelem hiányában a madaraknak el kellett innen költözniük. Ki tudja, hogyan és hol fészkeltek, neveltek fiókát.
Énekes madarak a cserje szintben.
Nagy, piros szemeivel keltett feltűnést a zöld légivadász. Hazánkban él a hozzá nagyon hasonlító fürge légivadász, az élőhelyük gyakran átfed. A különbség közöttük az, hogy a zöld légivadász utolsó potrohszelvényén látható egy kicsi x alakú folt.
Az élénk piros színéről, lapos potroháról és a hátsó szárnyán lévő sárga foltjáról ismerhető fel a déli szitakötő.
Déli szitakötő (Crocothemis erythraea) éppen a szemét törölgeti a lábával.

A kék légivadász gyakori szitakötő faj hazánkban. Fő ismertető bélyege a fekete-fehér szárnyjegy.
Reménykedtünk, hogy a Velencei-tó partján több sikerrel járunk, így ott folytattuk tovább a tanösvény bejárását. A tó déli csücske és partvonala aszály sújtotta, melyet csak Agárd magasságában tört meg a sekély víz. A csónakkikötőben horgászok kémlelték pecabotjukat, mi pedig egy búbos vöcsök víz alá bukásain és egy barázdabillegető fecsegésén szórakoztunk. A búbos vöcsök állománya a Velencei-tó térségében, a Magyar Madártani Egyesület Monitoring Központjának adatai alapján stabilnak mondható, az itt fészkelő párok száma 100-1000 közöttire becsülhető. Ugyan országos szinten is gyakori ez a madárfaj, mégis vizes élőhelyeinek beszűkülése miatt eszmei értékét 50.000 Ft-ban állapították meg. A nyílt területeket kedvelő barázdabillegető étlapján vízi rovarok is szerepelnek. Hazai fészkelő párjainak száma egy nagyságrenddel meghaladja a búbos vöcsökét. A faj védettséget élvez hazánkban, eszmei értéke 25.000 Ft.
A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) nemét nem tudtuk meghatározni, ugyanis a hím és a tojó egyforma.

A barázdabillegető őszi ruháján fokozatosan eltűnik az összefüggő, sötét torokfolt.

Egy másik partszakaszon két üstökös réce tojóban gyönyörködtünk. Lemezes csőrükkel hosszú algafonalakat húztak ki a vízből és szűrték ki belőlük a táplálékot.
Táplálékot rejtő algafonalak.
Üstökös réce (Netta rufina) tojó, a faj eszmei értéke Magyarországon 50.000 Ft.

A tanösvény tábláin látható festményeket Zsoldos Márton, természetfestő készítette.

Tartalmas kirándulást tesz lehetővé a tanösvény, mindenkinek ajánlani tudom.

További madárfajok hazai állományáról információkkal, adatokkal az MME Monitoring Központja szolgál, melyet az alábbi linken lehet elérni:
http://www.mme-monitoring.hu/spec.php?classid=173

2012. szeptember 3., hétfő

A szennyezett vizek lakói

A Földi életet baktériumoknak köszönhetjük, ugyanis az első élőlények cianobaktériumok voltak. A baktériumok kozmopolita élőlények. Megtalálhatók a vizekben, talajban, levegőben, de még a saját testünkben is csak úgy hemzsegnek. A baktériumok megkülönböztethetők az alakjuk, festődésük, fonalképzésük, anyagcseréjük szerint. A szennyvizekben, rothadó vizekben gyakran találkozhatunk az alábbi csoportokkal. Elkülönítésük jelen bejegyzésben a fonalképzésük szerint történik. Mivel az itt felsorolt baktériumok a szennyvíztisztításban használt indikátor fajok, fontos ismerni a főbb morfológiai bélyegeiket. A szennyvízkezelés biológiai fázisában eleveniszappal oltják be a tisztítandó vizet. Az eleveniszapot baktériumok képezik, amelyek a szennyeződést okozó, szerves tápanyagokat lebontják, így hozzájárulnak a víz tisztításához.

1. Nem fonalas baktériumok

Spirillum sp. és Spirochaeta sp.:
A Spirillum vastagabb, gyorsan mozog, 4,5-9 mikrométer hosszúságot ér el. A Spirochaeta a Spirillumnál hosszabb, teste duplán csavart és nagyon gyorsan mozog. Ezek a típusok az alacsony oldott oxigéntartalomhoz szokott, rossz levegőztetésű, turbulenciaszegény zónákban, valamint a sekély állóvizekben, erősen szennyezett vizekben gyakoriak. 
Spirillum
Spirochaeta

Szabad baktériumok:
Fáziskontraszt alatt vizsgálva, sötét pontként látszanak, már 100-szoros nagyításnál is. Méretük igen parányi, egy sejt mindössze 1-2 mikrométeres. Mozgékonyak, alakjuk lehet gömb, ovális vagy oszlop. Magas iszapterhelésre vagy rossz oxigén ellátottságra utalhatnak, ha nagy számban jelennek meg. Figyelmeztethetnek pehelyszétesésre, mérgezésre.
Szabad baktériumok
 
Zoogloea sp.:
A jó oxigén ellátottságú, magasabb terhelésű rendszerekben gyakori, aerob szervezet. Jobb ülepedéshez és a pelyhek zártságának javulásához járul hozzá. Fénymikroszkóp alatt igen látványos, felülete erősen szemcsésnek tűnik. Nagy, legfeljebb 1,5 mm kiterjedésű, faágakhoz hasonló kolóniákat alkot. Ezek a baktériumok kocsonyás anyagot választanak ki maguk köré, ebben tömörülnek érdekes alakzatot létrehozva.
Zoogloea

2. Fonalas baktériumok
Beggiatoa
Alapvetően aerob, fonalas baktérium, mely akár a 200 mikrométer hosszúságot is elérheti. Redukált kénkötéseket használ energiaforrásként. Az elemi ként sejtjeiben raktározza, ami világos pontokként jelenik meg. Legfontosabb határozóbélyege a kígyószerűen sikló, csúszó fonal és az egyértelműen látszó sötét-világos pontok.
Beggiatoa


Microthrix parvicella:
A baktérium 200-400 µm hosszú fonalakat épít, spagettiszerű elrendeződést mutatva. Fonalai a pelyhek belsejében növekednek, kiállnak belőlük, vagy a vizes fázisban szabadon fordulnak elő. Az iszapfelfúvódás és – felúszás fő okozója a kommunális tisztítókban. Már a növekedési formájából adódóan rosszul ülepedő iszappelyheket okoz. 

Microthrix parvicella
Nocardia sp. :
Rövid, szarvasagancs-szerűen elágazó fonalakat építő baktérium. A fonalainak hossza ritkán haladja meg az 50 mikrométert. Aerob organizmus, de az alacsony oxigén koncentrációt is túléli. A Microthrix parvicellaval ugyanazért a niche-ért verseng. Jellemzőn a pehely felszínén, illetve laza szerkezetű pelyhek belsejében növekszik, gyakran megbújva közöttük. 
Nocardia
Nostocoida
Fonalai nem ágaznak el, de tekerednek, főként a pelyhek belsejében nőnek, ezért nagy gyakoriság esetén rossz ülepedéshez vezetnek. Aerob és anaerob közegben egyaránt növekedik a baktérium. Gyümölcsipari-, tej- és papíripari szennyvizekben, illetve a kommunális szennyvizekben is előfordul. Télen gyakran erősen elszaporodik, míg száma nyáron minimálisra csökken.


Nostocoida

Thiothrix sp.:
Kommunális és ipari (sör-, tejüzem, vágóhíd, gyümölcsipar, papír-és cellulózipar) szennyvizekben egyaránt előfordul. A kénbaktériumok képviselője, amely energiaforrásként elemi ként raktároz, szemcsék formájában. Legfontosabb határozóbélyegei a kénbefűződések, amelyek mint világos, erősen fénytörő pontok jelennek meg a sejtben. Fonalaira jellemző az el nem ágazó, egyenes, vagy ívesen hajlított forma, mely jellemzőn a pehelyből kifele növekedik és 50-500 µm hosszúságú. Ennél a típusnál időnként előfordul a rozetta-növekedés.
Thiothrix rozetta
 
Typ 021 N:
Különösen az élelmiszer feldolgozó üzemek szennyvizében gyakori kénbaktérium. Könnyen felismerhető, ugyanis hosszú (akár 1000 mikrométeres), erős fonalai úgy néznek ki, mint egy földigiliszta bőrizomtömlője.

Typ 021N
 
Irodalom:
Das mikroskopische Bild bei der biologischen Abwasserreinigung

Címkék

Acrida ungarica acsa aeolosoma ágascsápú rákok alacsonyrendű rákok állati szövetek Alsó-Zsíros-hegy Artemia ártér árvalányhaj avarrostálás ázalékállatkák Bakony baktériumok barna varangy béka bőr bikapók biocid biodiverzitás bioindikáció biológiai sokféleség birding.hu Bisel Bisel vízminősítés boglárkalepkék Börzsöny Börzsöny Alapítvány Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont Budai-hegység Budapest busalepkék Ciliata civil Cladocera Copepoda csapdázás csíkos medvelepke csillós egysejtűek csörgő réce csupasz levéllábú rákok csuszka darázs darázspók Dileptus Dinnyési Fertő Dolomedes fimbriatus Duna-Ipoly Nemzeti Park egerészölyv élőhely Eötvös Loránd Szakközépiskola Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola Epipactis microphylla erdei szürkebegy Eresus cinnaberinus Erzsébet-ér eszmei érték Európa Diploma Év fajai evezőlábú rákok fecskevédelem fehérlepkék fekete harkály fekete kökörcsin férgek fonalféreg fotópályázat fotózás fűháló füstifecske füzike gastrotricha gombák gyíkok Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány gyurgyalag hámszövet hangyaleső havasi cincér helyi védett terület herpetológia herptérkép Hesperidae hüllők idegszövet imádkozó sáska imidakloprid indikátor inváziós fajok István király-szegfű Iszkaszentgyörgy ivari dimorfizmus izlandi tanulmányút izomszövet kacsafarkú szender kagylósrákok kannibalizmus kétéltűek kettéosztódás kikeleti hóvirág kirándulás kisemlősök Kiserdő kislevelű nőszőfű kopogtató ernyő Kőasztal kötőszövet közgyűrű közönséges erdeiegér kuszma kutatás kvadrát Lacerta viridis laposférgek lepkék ligeti csillagvirág Lycaenidae Macroglossum stellatarum madarak Madarak és Fák Napja Madárdal tanösvény madárhangok Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja makró makrogerinctelenek Mantis religiosa Margitsziget Márianosztra medveállatka Merzse-mocsár metszet mikroszkóp mintavétel MME molnárfecske monitorozás Nádas-tó nádirigó Nagy-Szénás nappali lepkék Natura 2000 nematoda nemi kétalakúság nemzeti park nyerges szöcske Nymphalidae orchideák Ostracoda ökológia őszapó Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület Papilionidae papucsállatka Paramecium pedagógia Pesterzsébet Pieridae pilisi len pillangók pirók erdeiegér pókok pompás útonálló predátor preparátum projekt Protozoa rablólégy rádiótelemetria ragadozó rágcsálók Ramsar Regulus regulus rotaria rovarcsapda rovarirtó szer rovarok sárgafejű királyka sárganyakú erdeiegér Satyridae sikló sisakos sáska slide show Spermophilus citellus szajkó szaporodás szegélyes vidrapók szemeslepkék szent íbisz szennyvíz szitakötő szitakötők Szociális Foglalkoztató szövettan talajcsapdázás tanösvény tardigrada tarkalepkék Tata tavasz tél téli madáretetés téltemető természetességmérés természetfotók természeti értékek természetvédelem TeSzedd Than Károly Ökoiskola törpegém tövisszúró gébics túra ugrópók Újtelepi Parkerdő ürge Vác Váci Ártéri Tanösvény védett fajok védetté nyilvánítás véglények videók Virágos-nyereg Vizes Élőhelyek vízi madarak vízi parányok Vorticella vörösbegy Vöröskővár zöld gyík zsákmányszerzés
Hiba történt a modul működésében

Translate