Translate

2012. augusztus 29., szerda

Ázalékállatkák

Az ázalékállatkák közé szűkebb értelemben a csillósok (Ciliata) tartoznak. A csillós egysejtűek fajokban igen gazdag, mikroszkopikus méretű csoportja az állatok világának. Testük egyszerű felépítésű, egyetlen sejtből áll, amely minden élettani feladatot ellát. Apró csillóik segítségével mozognak és táplálkoznak. Bomló növényi vagy állati maradványokat tartalmazó vizekben élnek. Megtalálhatók pocsolyákban, tavakban, holtágakban, algásodott akváriumok vizében, vázák állott vizében, szennyvizekben. Helyváltoztatásuk alapján két fő csoportra különíthetők a csillósok.

1. Szabadon úszó csillósok
Amphilepsus
Megnyúlt vízcsepp vagy "S" alakjáról ismerhető fel ez az egysejtű, amelynek mérete 30-300 mikrométer. A mozgékony oldalán hosszabbak a csillói. Alacsony oldott oxigéntartalom esetén is megél.
Amphilepsus

Aspidisca cicada (Járólábas csillós)
Keringve úszó, a pelyheken mászkáló csillós, ami „lelegeli” a pelyhek felszínéről a rosszul kötődő szerves anyagokat, így megtisztítja azokat a bakteriális sejtektől. Alakja tojástól a kerek formáig változhat, háta bordázott.

Aspidisca cicada
Aspidisca lynceus (Járólábas csillós)
Az előző fajjal azonos az életmódja. Háta sima felszínű,  a testvégen pedig kiálló csücsök jellemzi. A biológiai szennyvíztisztítás optimális működését jelzi, ha nagy számban jelenik meg az eleveniszapban.
Aspidisca lynceus
Chilodonella
Csavarformában úszó, lapos testű, tojás alakú, 100-150 mikrométer hosszúságú csillós. A sejt belsejében jól felismerhető a hosszú, tölcsér alakú szájmező. Oldalnézetben megfigyelve csigaszerűen "rámászik" a pelyhekre. Lazítva a tömör pelyheket, lehetővé teszi az oxigén pelyhek belsejébe való bejutását. Vázák ázalékvizében gyakran megjelenik.

Chilodonella
Coleps
Oszlop alakú (számomra uborkára emlékeztető), 50-60 mikrométer hosszúságú állat. Fő határozóbélyege a hálós sejtfelszíni mintázat és a két caudális (farki) tüske. Ragadozó életmódot folytató rablócsillós. Jól tűri a víz alacsony oldott oxigén tartalmát.
Coleps
Dileptus
Megnyúlt, hajlékony testű állat, rendkívül hosszú, "hattyúszerű nyakkal". Az ellenkező testvége feltűnően pettyezett. Ragadozó, áldozatát messziről megérzi és letapogatja. Úszás közben "nyakával" előre-hátra csapkod.
Dileptus
Euplotes
Az Aspidisca sp. fajokhoz hasonló, de azoknál nagyobb és ritkább. 50-70 mikrométer hosszúságú, kerek vagy ovális "teste" áttetsző. Oldalán a megnyúlt csillók összefüggő köteget képeznek, mely egy fordított C-betűt ír le és ez felel meg a szájmezőnek. Hátulsó testvégén hosszú "tüskéket" visel.
Euplotes
Holophrya
Felfújt lufihoz hasonló, sűrűn csillózott állatka, ami úszása során a saját tengelye körül forog. Táplálékul leginkább megbénított, apró ostorosokat ragad el.
Holophrya
Paramecium (Papucsállatka)
Változatos méretű (100-350 mikrométer) fajok tartoznak ebbe a csoportba. Nevükre rászolgáltak papucs formájukkal. Hosszúkás, ovális testének elülső részén árokszerű bemélyedés található, ami a test közepén lévő szájnyílásig vezet. Többnyire baktériumokkal táplálkozik. Csillóinak mozgása egy merev lecsapás és egy hajlított felegyenesedés váltakozásával jön létre. A csillók összehangolt mozgásával a haladási irány  körül és a saját tengelye körül is forog a papucsállatka. Ezentúl csillóival a vízben örvényt keltve tereli a táplálékot a szájmező irányába. A felvett táplálék emésztése az emésztőűröcskében megy végbe, ahol bizonyítottan megváltozik a sejt kémhatása (a kezdeti savasról lúgosra). Kétféle sejtmagja van: a kisebbik felel a szaporodásért, a nagyobbik pedig az összes többi életfolyamatért. A papucsállatka a szennyezettebb vizek lakója. Tenyésztéséhez egy egy liter vízben főzzünk 20 percig szénát, szűrjük le, hagyjuk kihűlni, majd öntsük fel tiszta vízzel. Ez a főzet a baktériumok táptalaja. A táptalajból öntsünk egy befőttesüvegbe, amit oltsunk be a természetből hozott kevés iszappal vagy a vízinövények leveleiről lemosott, zavaros vízzel. Az üveget tegyük napos helyre, hagyjuk levegőzni. Nagyjából két hét múlva megjelennek benne a papucsállatkák.

Paramecium

Spirostomum
Megnyúlt, oszlop alakú, hajlékony testű csillós, amely akár 1-3 mm hosszúságúra is megnőhet. Testén hosszirányú bordázottság figyelhető meg, ezek a csíkolatok valójában a sejt belsejében lévő, összehúzódásért felelős fehérjefonalak. A testvégen nagy méretű vakuólum figyelhető meg. Az alacsony oxigéntartalmú, rothadó vizek kedveznek az állat elszaporodásának, így a vízminőség jelentős leromlásának indikátora.
Spirostomum

2. Helytülő csillósok
A továbbiakban aszerint érdemes őket elkülöníteni, hogy telepesen vagy magányosan élnek-e, illetve van-e a "szárukban" izomfonal vagy nincs.

Epistylis (Oszlopharangocska)
A nyeles egysejtűekhez tartozik, a pelyheken rögzülve telepeket képez és a pehelyközi térből táplálkozva, növeli a víz átlátszóságát. A nyelek merevek, ugyanis hiányzik belőlük a rugalmas összehúzódást biztosító fehérjefonal. Ez pedig az a fő határozóbélyeg, ami megkülönbözteti ezt az egysejtűt a Vorticella vagy a Carchesium fajoktól. Az egyes állatkák 200-250 mikrométeresek, de az általuk alkotott telep egésze akár a 2 mm-t is elérheti.

Epistylis
Opercularia
Kolóniaképző egysejtű, melynek nyeléből hiányzik az izomfonal. Gallér nélküli, szűk szájmező jellemzi ezt a csoportot.

Opercularia
Carchesium (Harangkosbor)
Kolóniákban élő, helyhez rögzül egysejtű, ami a nyéllel együtt 100-150 mikrométer hosszúságú. A nyélben van izom, ami megtörik. A sejtek egy közös "ágról" erednek. Az állatok szára egyénileg képes az összehúzódásra, ami nem okozza a telep teljes egészénk összehúzódását. Akváriumból vett vízmintában érdemes keresni az állatot.
Carchesium

Zoothamnium
Kolóniaképző, helytülő állat, amelynek a nyelében folyamatos izom húzódik.
Zoothamnium

Vorticella (Harangállatkák)
Ezek a szesszilis állatok nem alkotnak telepet. Szárukban kontraktilis izom van, amely nagy erővel, gyorsan, spirálszerűen összehúzódik, ha valami hozzáér az állathoz. Ezek az egysejtűek gyakran alacsonyrendű rákok páncélján telepednek meg.

Harangállatkák alacsonyrendű rák testén

A harangállatkák típusfajai:

Vorticella microstoma: feje kerek formájú, a szájmezője szűk.

Vorticella microstoma

Vorticella convallaria: a szájmezője nagyjából olyan széles, mint a "feje", testében sötét szemcsék figyelhetők meg.

Vorticella convallaria

Vorticella campanula: nagyon széles szájmezőjéről ismerhető fel.
Vorticella campanula

 A Vorticella fajoknál megfigyelhető jelenség, hogy a fej leválik a nyélről, csillóövet fejleszt és elúszik. Ennek oka a víz alacsony oldott oxigén tartalma. Ha a fej alkalmas élőhelyet talál, ott nyelet növeszt és rögzül például egy pehely felszínén.

Leszakadt Vorticella fej

Suctoria (Szívókások)
A szívókások jelentősen eltérnek a csillósok többi csoportjától. Szájnyílásuk hiányzik, helyette szívó-tapogatóik vannak. Vízi növények vagy élő állatok testén tapadnak meg. Tapogatóik merev csövecskék, amelyek a végükön ragadós cseppeket választanak ki. Ragadozók lévén, a cseppekkel magukhoz tapasztják és megbénítják áldozatukat, majd kiszívják annak anyagait. Táplálékuk elsősorban más egysejtűek közül kerül ki (pl. Euplotes, Paramecium).

Suctoria
Tokophrya Euplotest zsákmányolt

Podophrya
Ez a csillós nem képez telepeket. Szívókái egyenletesen borítják az egész sejt felszínét. Az állat "feje" gömb alakú.
Podophrya

Tokophrya 
Körte alakú "fején" kettő vagy négy szívóköteg helyezkedik el. A Podophryához hasonlóan nem képez kolóniát.
Tokophrya

Stentor (Kürtállatka)
Helytülő állat, de van szabadon úszó formája is. Teste trombita alakú, szájmezőjét széles csillókoszorú övezi. A csillókoszorú spirálisan fut a mélyebben elhelyezkedő szájnyíláshoz és besodorja a táplálékrészecskéket. A kürtállatka a gazdag növényzetű állóvizekben gyakori.

Stentor

Ajánlott könyvek:

Urania Állatvilág, Alsóbbrendű állatok
Lovas Béla: Mikroszkóp-mikrokozmosz

2012. augusztus 26., vasárnap

A havasi cincér nyomában

A cincérek (Cerambycidae) családjának tagjai többnyire karcsú testű, hosszú, fűrészes csápú bogarak. Csápjuk a testvégen túlnyúlhat. Magyarországon több, mint 250 fajt írtak le ebből a családból.
A 16-38 mm hosszúságú havasi cincér (Rosalia alpina) hazánkban a középhegységek magasabb pontjain él, a bükkösökben.
Fekete, lapos testét sűrű, kékesszürke szőrzet fedi. Szárnyfedőit fehér szegélyű, bársonyos, fekete foltok díszítik. A foltok mérete és alakja változatos lehet. Csápja ízekből áll, a csápízek végén pedig fekete szőrpamacs figyelhető meg.
A hímek kiválasztják a legalkalmasabb fákat, ahol a nőstényt izgatottan várják. A nászidőszakban hevesen védelmezik a hímek a territóriumukat, akár verekedésbe is bonyolódhatnak. A nőstények petéiket elhalt fák törzsében, vastagabb ágaiban rakják le. A lárvák 2-3 évig fejlődnek, a fa anyagát fogyasztva. Bebábozódás után a kifejlett egyedek (imágók) a fák kifolyó nedvével táplálkoznak. 
Az imágók június-augusztus hónapokban figyelhetők meg, felkutatásukhoz a (bükk) farakásokat keressük. Napsütéses, meleg órákban a röpködésüket is élvezhetjük ezeknek az arisztokratikus megjelenésű rovaroknak.

A felvétel 55 mm fókusztávolsággal, f 5.6 fényerővel,  1/50 s expóidővel készült, ISO 800 értéken.

Bakonybélben, a falu szélén található a sok turista által látogatott, festői szépségű Borostyán-kút. 
A tavacska és a kápolna megcsodálása után érdemes felsétálni a Kálvária dombra; vagy egy túrát tenni a Gerence-patak völgyében, majd a Kőris-hegy oldalában húzódó Boroszlán-tanösvényen, ugyanis  több példánnyal is találkozhat a kiránduló.

Ezen az úton találhatunk rá a havasi cincérre.
A Magas-Bakonyban viszonylag gyakori a havasi cincér.
Zebegény faluból hosszú úton juthatunk ki a Malom-völgybe, ahol szintén előfordul a havasi cincér. Az alábbi képen látható példánynak a szárnyfedőjén az utolsó két folt jóval kisebb. Régebben ezeket külön aberrációknak tartották, de nem sorolják őket külön rendszertani kategóriába.
Ezt a példányt a Börzsönyben fotóztuk.

Ennek a szemet gyönyörködtető állatnak sajnos egyre jobban beszűkül az élettere. Ennek az a fő oka, hogy az erdőben elpusztult fákat kitermelik, így a nőstények kénytelenek az ideiglenesen lerakott fákba petézni. Ezek a fák később fűrészüzembe jutnak vagy tüzelőanyagként kerülnek felhasználásra, így a cincérlárvák biztos halálra vannak ítélve. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szimbólumává vált bogár hazánkban ritka, védett faj, melynek eszmei értéke 10.000 Ft.
Ajánlott könyvek:
Dr. Merkl Ottó: A bogarak világa
dr. Móczár László: Rovarkalauz
dr. Móczár László: Kis állathatározó

2012. augusztus 16., csütörtök

Kettéosztódás

Évente egy-két alkalommal szoktunk hozni a margitszigeti tóból egy kis befőttes üvegnyi vízmintát. Már alig vártam, hogy végigpásztázzak belőle a mikroszkóp alatt egy vízcseppet.
Eddig egy általam nem ismert, furcsa élőlényre találtam, amelyik egy vízibolha tetemén csúszkálva táplálkozott. Egyszer csak beúszott a látómezőbe egy ugyanilyen állat, ami éppen a kettéosztódás fázisában keringőzött. Izgatottá váltam, hogy el ne szúrjam ennek a ritka pillanatnak a felvételét. A látótérben nagyon gyorsan mozgott a  sejt, alig bírtam követni a tárgyasztal mechanikával. Ugyanezzel a kezemmel próbáltam közben az élességet is állítani, míg a másik kezemmel a fényképezőgépet tartottam az okulárhoz. A kettéválás hamarosan lezajlott, a két sejt pedig folytatta önálló életét.
Az egysejtűek szaporodása többféleképpen történhet. Ivartalanul két azonos nagyságú sejtre osztódnak; ami nem jár új génállomány, új tulajdonságok kialakulásával. Ivaros szaporodásuk konjugációval megy végbe. Ekkor a két egyed ideiglenesen egyesül, kicserélik sejtmag származékaikat, majd az érési folyamaton átment magjaik összeolvadnak és végül a két egyed különválik.
 A videóban látható állat a Dileptus nemzetségbe tartozik. Ez egy ragadozó, csillós egysejtű. Hosszú, ormányszerű mellső végén tapintó és szagérző sörték vannak. Az áldozatát megérzi, kitapogatja, s az ormánya tövében lévő szájnyílással lenyeli, vagy kiszívja. A Dileptus ivartalanul és ivarosan is szaporodhat.

2012. augusztus 10., péntek

Állati szövetek

Iskolánk számára a mikroszkópok mellé egy preparátum sorozatot is rendeltünk, amelyek igen hasznosnak bizonyultak a környezetvédelmi alapozó gyakorlatok során. A gyakorlati tananyag egy jó részét a mikroszkópos megfigyelések, szövettani elemzések adják. Kollégáim, illetve a diákok munkájának megkönnyítése és a szemléltetés céljából a metszetek egy részét bedigitalizáltam.
A felvételek egyszerű megoldással készültek, mivel a mikroszkópjaink nem rendelkeznek olyan csavarmenettel, ahová fényképezőgép illeszthető. 
Felszerelés: Student mikroszkóp, Sony DSC S3000 fényképezőgép, kész preparátumok
Most a gerinces preparátumok kerülnek bemutatásra. A képek neve mellett -zárójelben- az eredeti címke olvasható.

Béka bőr: főként a középső bőrrétegben (irhában), nagy mennyiségben pigmentsejteket találunk. Ezek különféle festékanyagokat termelnek (pl. a melanofórák barna, illetve fekete festéket). A sejtek különböző méretűek és nyúlványokkal rendelkeznek.
Béka bőr (Frog epidermic cell)
Emlős hámszövet: többrétegű elszarusodó laphám (epithelium). Az emlősök külső köztakarójának legfelső rétegét többrétegű elszarusodó laphám képezi. A legfelső réteg erőteljesen ellaposodott sejteket tartalmaz. Ezekben a sejtekben a sejtmagok már nem ismerhetők fel. Az elszarusodott sejtek a felszínről folyamatosan leválnak.
Hámszövet (Dog squamous epithelium)
Többrétegű el nem szarusodó laphám: a nedves mechanikai hatásoknak kitett felületeken figyelhető meg. Ez a szövet borítja a nyelőcső vagy a nyelv nyálkahártyájának felszínét. A legkülső sejtréteg sejtjei ellaposodnak, sejtmagjuk alig látható. Ezek alatt gömbölyű sejtmagvú sejtek, majd az alaphártya mentén megnyúlt sejtek foglalnak helyet.

Többrétegű el nem szarusodó laphám (nyelőcső)
A nyelőcső járata üres állapotban szűk, csillag alakú.
Nyelőcső keresztmetszet (Dog esophagus)
Többrétegű el nem szarusodó laphám (nyelv felszínén)

Egyrétegű köbhám: a vesecsatornák falát és kisebb mirigyek kivezető csövét béleli. A köbhámsejtek élhosszúsága és magassága nagyjából azonos. Ezek a sejtek végzik az elsődleges vizeletben lévő, még hasznos anyagok visszaszívását. A sejtmagok gömbölydedek, a sejt közepén foglalnak helyet. Köbhámsejtek találhatók a halak kopoltyúlemezében, ondóvezetékében, emlős vesében.
Egyrétegű köbhám (egér vese)
Egyrétegű köbhám (emlős vesecsatornácska)
Egyrétegű köbhám (Mouse cuboidal epithelium)
Egyrétegű hengerhám:a hengerhámsejtek valójában magas, öt vagy hat oldalú hasábok, prizmák. A sejtek hossztengelye merőleges az alaphártyára. A sejtmag (sötéten festődött) gömbölyded vagy ovális, bazálisan helyezkedik el (az alaphártyához van közelebb). 

Egyrétegű hengerhám (emlős epehólyag)
Az epehólyag nyálkahártyájának hámja a legszabályosabb hengerhám. Egyrétegű hengerhám található még az emlős középbélben, méhben.

Epehólyag (Pig gall bladder)
Patkóbél: egyrétegű hengerhám béleli, laza rostos kötőszövet alkotja, benne elágazó, tekervényes mirigyek foglalnak helyet: Brunner-mirigyek, majd simaizom rostok (külső: hosszanti, belső: körkörös) következnek. A bélcső hengerhámsejtjei közül a kehelysejtek váladékot termelnek.
Patkóbél (Dog duodenum)
Urothelium (átmeneti hám): ez  a szövet béleli a húgyutakat a vesemedencétől a húgycső végéig. A hám minden sejtje érintkezik az apalhártyával, ezért egyrétegű. A külső sejtek erősen bedomborodnak a szerv üregébe, ha az ürített állapotban van. Ha a szerv telítődik, a sejtek ellaposodva megnyúlnak, esernyőszerűvé válnak.
Húgyvezeték keresztmetszet (Dog ureter)
Urothelium (átmeneti hám, húgyvezetékben)
Szaglóhám: (a metszeten legfelül) érzékhám, többmagsoros csillószőrös hengerhám. Orr nyálkahártyájából vett minta. Részei: szaglósejtek, melyek egyik vége idegsejt axonjával tart kapcsolatot, másik végén érzékszőrök vannak. A szaglósejteket támasztósejtek fogják közre. A szőrsejt nyúlványokat csillók képezik.
Szaglóhám (Dog olfactory membrane)
Béka vér: speciális kötőszövet. A vörösvérsejtek alakja lapos, ovális, az emberihez képest nagyobbak, kevesebb van belőlük egységnyi térfogatban és érésük után is megmarad a sejtmagjuk. A sejtplazma vörösen festődik.
Béka vér (Frog blood, smear)

Béka vér nagyítva
Hal vér: speciális kötőszövet, vérszövet. A halak vére a többi gerinces állatéhoz viszonyítva nagyon kis mennyiségű. Benne a vörösvérsejtek száma is kevés (2 millió/mm3), bár ezek mérete csaknem kétszer akkora, mint az emberben. 
Hal vér (Fish blood, smear)
Hal vér nagyítva
Gerincvelő: idegszövet. Szürkeállománya sejttestekből áll, belül helyezkedik el, világosabban festődött rész, pillangó alakú. A szürkeállomány elülső szarvában jól kivehető, nagy méretű mozgató idegsejtek figyelhetők meg. Fehérállománya idegrostokból áll, kívül található. A gerincvelő közepében a központi csatorna látható.
Gerincvelő keresztmetszet (Rabbit spinal cord)
Mozgató ideg: idegszövet. Az emlős idegszövet legjellegzetesebb multipoláris (soknyúlványú) neuronjai a gerincvelő elülső szarvának motoros idegsejtjei. A nagyméretű sejttestben nagy, gömbölyded, világosan festődő sejtmag látható, és a sejttestből több nyúlvány indul ki (egy axon és több dendrit).
Idegszövet, mozgató idegsejtek (Pig motor nerve)
Harántcsíkolt izomszövet: a hosszanti metszeten megfigyelhetők a jellegzetesen váltakozó, világos és sötét harántirányú sávok. A kettős fénytörésű részek sötétek, az egyszeres fénytörésűek világosak. A harántcsíkolat az izomrostok elemeinek (myofibrillumok) szerkezetéből és szabályos elrendeződéséből adódik. A fejlődés során a hosszú, egymagvú izomképző sejtek összeolvadnak és sokmagvú rostot hoznak létre. A kifejlett rostok hosszúsága elérheti a néhány centimétert. A sejtmagok hosszúkásak, lekerekített formájúak. Ez a szövet építi fel a gerincesek belső vázára tapadó vázizomzatot.

Harántcsíkolt izomszövet (Dog skeletal muscle)
Harántcsíkolt izomszövet (nagyítva), sokmagvú rost
Szívizomszövet: a vázizomhoz hasonlóan, a szívizomsejtek is harántcsíkolatot mutatnak. A sejtmagok ellipszoid alakúak és a sejtek közepén helyezkednek el. Egyedi sejtekből épül fel, és a sejtek harántirányban a fénymikroszkóposan látható Eberth-féle vonalaknál kapcsolódnak egymáshoz. A szívizomsejtek megnyúltak és helyenként Y vagy villás alakban elágazhatnak.
 
Szívizomszövet
Szívizomszövet
Szívizomszövet (Dog cardiac muscle)
Hasnyálmirigy: mirigyhám, a hasnyálmirigy kevert, vagyis kettős elválasztású  mirigy: külső elválasztású mirigyes része több ezer lebenykéből áll, sejtjei termelik a táplálkozás emésztő enzimeit. A belső elválasztású mirigy sejtjei 70-400 µm nagyságú halmazokat, a Langerhans-szigeteket képezik. Ezek termelik az inzulint.
Hasnyálmirigy (Dog pancreas)
Légcső: többmagsoros csillós hengerhám (a metszeten legfelül). Ez borítja még a légutakat, gégecsövet, mellékherecső hámját, hüllők nyelőcsövét és a béka szájpadlását. A sejtek megnyúltak, henger alakúak, egy sorban helyezkednek el és kitöltik a hám teljes szélességét. A sejtmagok ovális alakúak és különböző síkban rendeződnek. A csillók mozgásukkal a hám felületére került idegen anyagokat távolítják el.
Légcső (Dog trachea)
Hyalin porc (üvegporc): (a képen a sötétlila terület) neve onnan ered, hogy a porcsejtek közötti állomány üvegszerűen áttetsző. A porcsejtek párosával vagy kisebb csoportokban foglalnak helyet a porctokban. Az ízesülő csontvégeket borítja, megtalálható a légcső és a hörgő porcaiban is.

Hyalin porcszövet légcsőben
Rugalmas porcszövet: a porcsejtek közötti térben lévő jelentős mennyiségű kollagén rost biztosítja a rugalmasságot. Megtalálható a fülkagylóban, orrban, gégefedőben.
Rugalmas porcszövet (emlős szaglószervében)
Máj: szövettani képén a májsejtek (hepatociták) szigeteket alakítanak ki. A májlebenykék közepében központi véna keresztmetszete látható. Exokrin mirigyei termelik az epét (ami az epecsövecskéken keresztül a patkóbélbe ürül és az epehólyagban tárolódik).
Máj (Pig liver)
Emlős nyelv: többrétegű, el nem szarusodó laphám fedi. A nyelvháton kiemelkedések, szemölcsök figyelhetők meg (kép jobb szélén). Ezeket is a hám borítja. Az ízlelőszemölcsök hámjában ízlelőbimbók helyezkednek el. A hámréteg alatt kötőszövet húzódik, és megfigyelhetők a nyálmirigyek is.
Nyelv (Dog tongue)
Nyelv, a nyálmirigyek kivezető csövével (lila gyűrű)
Arteriola: belső felületén egyrétegű hám (endothelium) található, a középső réteg hullámos lefutású, elasztikus rostokból és simaizomsejtekből áll, míg a külső réteg az ereket a környező szövetekhez kapcsolja. Gyakran zsírszövetbe ágyazódnak az erek, így védelmet kapnak a behatásokkal szemben.
Arteriola keresztmetszet (Rabbit arteriole)

Retikuláris kötőszövet: lazább vagy tömöttebb alakul ki, különféle sejtképző szervek, lép, nyirokcsomók, vöröscsontvelő alapvázát képezik. Sejtjei nyúlványosak, hálózatot alkotnak, amelyet rácsrostok fonnak be. Fénymikroszkóp alatt vagy csak a sejtek vagy  csak a rostok figyelhetők meg.
Nyirokcsomó (Rabbit lymph node)
Nyirokcsomó sejtjei
Felhasznált irodalom:
Perendy Mária: Biológiai gyakorlatok kézikönyve
Szegedi Tudományegyetem, Sejtbiológia és Molekuláris Medicina Tanszék, szövettani atlasz: http://www2.sci.u-szeged.hu/zoolcell/histo/focim.html

A fenti metszetek beszerezhetők itt:
http://www.tavcso.hu/?o=termek&id=265

Részletes, tudományos szövettani leírások itt találhatók:
http://phys.bio.u-szeged.hu/DT/szervezettan/allati_szovetek_2011.03.23.html

Címkék

Acrida ungarica acsa aeolosoma ágascsápú rákok alacsonyrendű rákok állati szövetek Alsó-Zsíros-hegy Artemia ártér árvalányhaj avarrostálás ázalékállatkák Bakony baktériumok barna varangy béka bőr bikapók biocid biodiverzitás bioindikáció biológiai sokféleség birding.hu Bisel Bisel vízminősítés boglárkalepkék Börzsöny Börzsöny Alapítvány Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont Budai-hegység Budapest busalepkék Ciliata civil Cladocera Copepoda csapdázás csíkos medvelepke csillós egysejtűek csörgő réce csupasz levéllábú rákok csuszka darázs darázspók Dileptus Dinnyési Fertő Dolomedes fimbriatus Duna-Ipoly Nemzeti Park egerészölyv élőhely Eötvös Loránd Szakközépiskola Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola Epipactis microphylla erdei szürkebegy Eresus cinnaberinus Erzsébet-ér eszmei érték Európa Diploma Év fajai evezőlábú rákok fecskevédelem fehérlepkék fekete harkály fekete kökörcsin férgek fonalféreg fotópályázat fotózás fűháló füstifecske füzike gastrotricha gombák gyíkok Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány gyurgyalag hámszövet hangyaleső havasi cincér helyi védett terület herpetológia herptérkép Hesperidae hüllők idegszövet imádkozó sáska imidakloprid indikátor inváziós fajok István király-szegfű Iszkaszentgyörgy ivari dimorfizmus izlandi tanulmányút izomszövet kacsafarkú szender kagylósrákok kannibalizmus kétéltűek kettéosztódás kikeleti hóvirág kirándulás kisemlősök Kiserdő kislevelű nőszőfű kopogtató ernyő Kőasztal kötőszövet közgyűrű közönséges erdeiegér kuszma kutatás kvadrát Lacerta viridis laposférgek lepkék ligeti csillagvirág Lycaenidae Macroglossum stellatarum madarak Madarak és Fák Napja Madárdal tanösvény madárhangok Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja makró makrogerinctelenek Mantis religiosa Margitsziget Márianosztra medveállatka Merzse-mocsár metszet mikroszkóp mintavétel MME molnárfecske monitorozás Nádas-tó nádirigó Nagy-Szénás nappali lepkék Natura 2000 nematoda nemi kétalakúság nemzeti park nyerges szöcske Nymphalidae orchideák Ostracoda ökológia őszapó Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület Papilionidae papucsállatka Paramecium pedagógia Pesterzsébet Pieridae pilisi len pillangók pirók erdeiegér pókok pompás útonálló predátor preparátum projekt Protozoa rablólégy rádiótelemetria ragadozó rágcsálók Ramsar Regulus regulus rotaria rovarcsapda rovarirtó szer rovarok sárgafejű királyka sárganyakú erdeiegér Satyridae sikló sisakos sáska slide show Spermophilus citellus szajkó szaporodás szegélyes vidrapók szemeslepkék szent íbisz szennyvíz szitakötő szitakötők Szociális Foglalkoztató szövettan talajcsapdázás tanösvény tardigrada tarkalepkék Tata tavasz tél téli madáretetés téltemető természetességmérés természetfotók természeti értékek természetvédelem TeSzedd Than Károly Ökoiskola törpegém tövisszúró gébics túra ugrópók Újtelepi Parkerdő ürge Vác Váci Ártéri Tanösvény védett fajok védetté nyilvánítás véglények videók Virágos-nyereg Vizes Élőhelyek vízi madarak vízi parányok Vorticella vörösbegy Vöröskővár zöld gyík zsákmányszerzés
Hiba történt a modul működésében

Translate