Translate

2012. december 9., vasárnap

Kirándulás a Szénások rejtett kincseihez


Felejthetetlen élményben lehet része annak, aki felkeresi a Szénás-hegycsoportot.  Ki gondolná, hogy a kétmilliós fővárosunk szomszédságában micsoda ritka növény - és állatfajokat őrző terület húzódik? Én sem akartam hinni a szememnek, amikor először pillantottam meg az Alsó-Zsíros-hegy vadregényes szikláit vagy a Nagy-Szénás csúcsáról elém táruló körpanorámát.

Egy vérbeli hegyvidék

Tömegközlekedéssel könnyen eljuthatunk a Hűvösvölgybe, ahonnan a 63-as számú busszal nagyjából tizenöt perc alatt jutunk Nagykovácsiba. A községházától mintegy 2 km-es sétával, a zöld turista útvonalon juthatunk az Alsó-Zsíros-hegyhez. Kirándulásunkat érdemes ezzel a csodaszép hellyel kezdeni. Amikor a falu határához érkezünk -szerencsére a természetvédelmi intézkedéseknek- egy sorompót találunk, valamint a fokozottan védett természeti terület tábláját, melyek együttesen jelzik, hogy ide csak gyalogosan vagy kerékpárral juthatunk be. A sűrű erdőben fellelhető a turistaház egykori falmaradványa, melyet elhagyva hamarosan megnyílik előttünk a horizont. Megérkeztünk a Sziklás-hegy bércorrára. 
Keskeny gerincen jutunk a Sziklás-hegyre.
 

Amerre a szem ellát, fekete fenyvesekkel borított sziklákat talál. Korábban ez nem volt így: a mész és dolomit a kőfejtés áldozata lett, a mészégetéshez pedig tetemes mennyiségű fára volt szükség. Azzal, hogy kivágták a fákat, a szél és az eső okozta erózió lehordta a talaj egy részét; amely zsíros fényű tömbbé tette hasonlatossá a hegyet.
Az elvékonyodott termőrétegen jól alkalmazkodó, melegkedvelő fekete fenyveseket telepítettek.


A lábunk alatt elterülő dolomitsziklagyepek rendkívül értékes élőhelyek. Egy négyzetméternyi területükön akár 40-50 növényfaj is előfordulhat. Egyik impozáns, fokozottan védett képviselőjük a rojtos-sallangos szirmú István király-szegfű.

Az István király-szegfű a Dunántúli-középhegység bennszülöttje, elterjedésének északi határát itt éri el
Illatos virágaiban egész nyáron gyönyörködhetünk, azonban aszályos időszakban korábban elnyílik. Sajnos az idei évben ez tapasztalható volt. A meredeken leszakadó sziklák annyira magukkal ragadóak, hogy nehéz tőlük búcsút venni. Hívogat a Nagy-Szénás, így túránkat visszafordulva folytatjuk. Egészen frissen elhelyezett tábla nyújt információt a tanösvényhez jutásról. Eszerint 2,4 km-t kell -kellemes 40 percnyi sétával- szintben megtennünk, az Országos Kék Túra vonalán.  

Ezerarcú sziklakúpok

A némi árnyat adó, világos erdőből jutunk egy tisztásra, ahol felfedezhetjük a tanösvény pihenőhelyet is biztosító, első állomását. A fenyőfákon gyakran kíváncsiskodó őszapók keltenek feltűnést. Egykor működő murvabánya és egy adótorony mellett elhaladva, fokozatos emelkedőn érjük el a tanösvényt magában foglaló, fokozott oltalom alatt álló területet. Az Európa Tanács még 1995-ben adományozta a Szénásoknak az Európa Diplomát, mely az Európa szerte kiemelkedő jelentőségű élőhelyek és fajok megmentését szolgálja. (Magyarországon összesen három ilyen terület van.) Az újabb sorompón a továbbiakban csupán gyalogszerrel lehet bejutni. Egy sor tiltás lép életbe: például a kijelölt útvonalról tilos (egyébként veszélyes is) letérni. Ennek az a fő oka, hogy számos növény érzékeny a taposásra. Ahogy haladunk a fehér dolomittörmelékes kaptatón felfelé, érdemes visszafelé is pillantást vetni, ugyanis ellátunk egészen a János-hegyig, sőt, feltűnik a párába vesző távoli Gellért-hegy is. Érzékszerveinket egyre több inger kényezteti. Tavasszal az addig kopár sziklafalak megtelnek élettel: virágaikat bontogatják a növények, a fenyők tűleveleinek bódító illatával nem lehet betelni, a citromsármány énekével romantikus hangulatba sodorja az erre járót. Nyáron, a napsütötte sziklákon zöld gyíkok szívják magukba a meleget; a lepkék pedig sorra látogatják a nektárt adó virágokat. 

Ez a zöldgyík hím éppen nászruhájában pompázik.
Mind a négy hazai pillangófaj megtalálható ezen a területen; s közülük a legféltettebb a fokozottan védett, június végéig repülő Kis Apolló-lepke.

A telepített fenyőerdőt kisebb tisztások szakítják meg. Érdemes kitérőt tennünk a tanösvény 4. állomására, ahol tavasszal és nyáron mezei zsályával, hegyi imolával, magyar szegfűvel tarkított virágmező fogad bennünket. 

Májusban virágba borul a Nagy-Szénás.

Egy hatalmas magas kőris dacol a korral, mielőtt feljutunk a Nagy-szénás 550,3 m magas kúpjára. 

A növényborítottság hiánya miatt állandóan fúj a szél.

Innen 360 fokos, azaz körpanoráma tárul elénk! Észak felé tekintve a Pilis, keletre a Kevélyek, délre a Budai-hegyek legmagasabb pontja, a Nagy-Kopasz, míg nyugati irányba a Kutya-hegy tűnik fel. Itt készült képeinket összefűzhetjük és otthon, a monitor képernyőjén újra átélhetjük a pazar látványt.

Árvalányhajjal borított sztyepprétek

Amennyiben egész napos túrára vágyunk, a tanösvényt elhagyva ereszkedjünk le a kék túrajelzést követve. Döntésünket nem fogjuk megbánni, ugyanis hamarosan a Kutya-hegy nyergének festői szépségű tisztására érünk. Ha szerencsénk van, találkozhatunk hazánk egyik legszebb pókjával, a bikapókkal.

Sziklagyepeken, sztyepplejtőkön vadászik az élénk színű, hím bikapók.

Válaszút elé kerülünk: haladjunk tovább a kék plusz, majd a sárga jelzésen. Kellemes árnyat nyújtó erdőbe lépünk, ahol tavasszal az odvas keltike festi lilára az aljnövényzetet. Szeptemberben az őszi kikerics bontogatja virágait és termését érleli a csipkebogyó. 

Arany János „Őszikék” című versciklusának névadója feltehetően az őszi kikerics volt.

Az erdőből kiérve egyszercsak véget ér a Budai-hegyek vonulata. A távolban észrevehetjük a Vértest és a Gerecsét. 

A Kutya-hegyről nyíló kilátás
Előttünk a „tollas” árvalányhaj uralta lejtősztyepp késztet fotózásra. Tavasszal itt leánykökörcsinek és tavaszi héricsek pompáznak.

A napsütötte, déli lejtősztyeppen a szél lágyan játszik az árvalányhajjal.

Kora tavasszal a védett leánykökörcsin örvendeztet meg bennünket bájos szépségével.  

A meleg, kora őszi napsugarak még előcsalogatják a sebesen cikázó szitakötőket.

Hamarosan elérjük a fokozottan védett területet lezáró kerítést és létrát. Közeledünk a falu határához, amit a murvás út is jelez. Fejünkben megfogalmazódik a gondolat: ide vissza kell jönni!

A fent javasolt körtúra (magában foglalva a tanösvény első hat állomását) teljes hossza nagyjából 11 km, míg csak a tanösvény (összesen 7 állomása van) 2,1 km hosszú.  A kirándulás családok és kezdő túrázók számára is ideális: könnyen teljesíthető, nincsenek fárasztó szintkülönbségek, ezért remek kikapcsolódást nyújt.
Nem utolsó sorban pedig a Szénások minden évszakban maradandó, szép emlékekkel gazdagítanak bennünket.
 
Ajánlott:
Budai-hegység térképet vinni (Cartographia, spirálozott), ami számtalan információval szolgál a Budai-hegység keletkezéséről, élővilágáról, túrajavaslatokat tartalmaz gyalogosok és kerékpárosok számára egyaránt. 
Plusz réteget, széldzsekit magunkkal vinni (mivel a Nagy-Szénás csúcsán mindig fúj a szél).
előzetesen utánajárnunk az egyes növényfajok virágzási idejének (ha azokat például fotózni is szeretnénk), így a túránkat ehhez igazítva nem érhet bennünket csalódás.
Beszerezni a Nagy-Szénás tanösvény füzetet (Tanösvények Budapest körül 1.), ami a www.szenas.hu weboldalról Pdf formátumban letölthető.
Ha van még hely a hátizsákunkban, csempésszünk bele egy növény- és lepkehatározó könyvet:
Dr. Thomas Schauer – Claus Caspari: Kirándulók növényhatározója megbízható színkulccsal.
Dr. Helgard Reichholf – Riehm: Lepkék (Természetkalauz sorozat, Magyar Könyvklub). 


Ez a cikk eredetileg egy magazinnak készült, ezért nincsenek a vízjelek a képeimen.

2012. november 25., vasárnap

Védetté nyilvánították a csörgő récét

Nemrég tájékozódtam arról, hogy módosult a hazai védett fajok listája. Nagy örömömre felkerültek olyan fajok is, amelyek korábban nem kapták meg a védett státuszt.
Egy korábbi bejegyzésemben éppen arról számoltam be, hogy Magyarországon a csörgő réce nem védett. Sajnálkozásom megszűnt, ugyanis 2012. október 1-től természetvédelmi oltalom alá helyezték a fajt! A csörgő réce pénzben kifejezett értéke: 50.000 Ft.
A legkisebb réce, testhossza  mindösszesen 34-38 cm. A hím más fajjal nem téveszthető össze. Barna fején zöld sáv van, amit sárga vonalak határolnak. Teste szürke, oldalán fehér hosszanti sávot visel. Szélső, alsó farkfedői halványsárgák, fekete kerettel. Főként a sekélyebb állóvizeket kedveli.

A csörgő réce szeptembertől áprilisig található hazánkban, ritkán nyáron is.
A csörgő réce jóval kisebb a tőkés récénél.
Magyarországon ritkán fészkel, az állandó, fészkelő párok száma kevesebb, mint száz. Ugyanakkor a hazánkon átvonuló párok száma gyakori (10 000-nél több) és a téli vendégek becsült állománya 1000 párra tehető. Fészkelő állománya mindössze 0-15 pár Magyarországon, bizonytalan trendet mutat (forrás: MME madár adatbázisa).
Hím csörgő réce (Anas crecca) díszes tollazatú ruhájában.
Szerencsésnek érezheti magát, aki a hím csörgő récével találkozik a margitszigeti tónál. A hangosan kiabáló madárka kétségbeesetten próbált a tőkés récékkel barátkozni, akik nem mutattak felé különösebb érdeklődést. A csörgő réce időnként  rituális táncot lejtett a többi récének. Ez egy genetikailag szigorú sorrendben rögzített program, ami leginkább a párválasztás időszakában figyelhető meg és valamennyi récénél hasonlóan megy végbe. Ha az állat fogságban nevelkedne, fajtársaitól elszigetelve, akkor is végbemenne a rituális ceremónia. Sajnos egy mozdulatot nem sikerült egyszer sem lefényképezni, mert annyira gyorsan lezajlott a tánc. Az öröklött mozgásmintázatból néhány mozzanatot sikerült megörökíteni.

1. A rituális tánc első mozzanata: a hím úgy fordul, hogy a tojó az oldalát láthassa.

2. Második lépésben fejet ráz.
3. A harmadik mozdulat: kiemelkedik a vízből, bókol (tollászkodást imitál), majd hátravágja a fejét.
4. A réce visszaereszkedik a vízbe, kihúzza magát...


5. ... és kivillantja türkiz színű szárnytükrét.



A díszmadár tenyésztők szerencsére nem kereskedhetnek ezentúl a fajjal.



További, védett fajok listája:

Videó a rituális táncról:
http://www.youtube.com/watch?v=FQLzC6krmpA&NR=1&feature=endscreen

Ajánlott irodalom az állatok viselkedéséről, szokásairól:
Lányi György: Meglepő dolgok állatokról (Gondolat zsebkönyvek)

2012. november 16., péntek

Európa legkisebb madara

A mindösszesen 9 cm nagyságával, 5-10 grammnyi súlyával a faj kivívta magának az "Európa legkisebb madara" címet. Nemcsak pöttöm, hanem nagyon bizalmas is. Ha szerencsénk van, akkor némi várakozásunkat megjutalmazva, egyre alacsonyabban ereszkednek le fejünk fölé és 2-3 méterről szemlélhetjük őket. Megfigyeltük, hogy gyakran szitálnak a lombok között. Eleségük pókokból, poloskákból, levéltetvekből áll. Lucfenyvesekben és elegyes lomberdőkben fészkel, fészekalja 7-11 fiókából áll. A miniatűr világ csodái lehetnek a tojásokból kibújó fiókák. Rövid távon vonul, azonban át is telelhet. A sárgafejű királyka természetvédelmi oltalom alatt áll, eszmei értéke 25.000 Ft.
A sárgafejű királyka hangja itt tölthető le és hallgatható meg: http://www.mme-monitoring.hu/media.php?mtype=snd&huring=REGREG.

Testéhez képest nagy, kerek feje van a királykának.
Izgatott állapotban felborzolja fején a tollakat.
A sárgafejű királyka könnyebb egy 10 Ft-os érménél.
A királyka nagyon bizalmas madár.
Pici lábaival könnyedén megkapaszkodik a tűleveleken.
A sárgafejű királyka a fenyvesek lakója, ám itt éppen a nádasban tanyázó tetveket csipegette.


2012. november 12., hétfő

A szemsávos madár

A Margitsziget állandó lakói között találjuk a védett csuszkát. Ez az egyetlen olyan madárfaj, ami képes fejjel lefelé kúszni a fák törzsén, így ügyességével felülmúlja a harkályokat. Az egyre hidegebb idő miatt sokat kell táplálkozniuk. Szemtanúi lehetünk annak, ahogy hallgatóznak és a kéreg alatti repedésekből rovarokat csípnek el. Kiegészítésül magokat is fogyasztanak, sőt a tiszafa húsos magköpenyét és szívesen lecsippentik és elrepülnek vele egy biztonságosabb helyre. Néha bedugdossák a bogyókat a kéreg repedéseibe, így éléskamrát halmoznak fel. Az élelemszerzés fárasztó munka, néha muszáj pihenniük.
A Margitsziget madarai hozzászoktak az ember közelségéhez, ezért szinte ügyet sem vetnek rá, hogy csattogtatjuk a fényképezőgépünket.
Schmidt Egon bácsi igazán élményszerűen, kedvesen tud írni a madarakról. Az ő könyvében olvastam, hogy a csuszkák hűségesek, társuk mellett évekig kitartanak és nem csak a nászidőszakban vannak együtt. Emiatt még jobban kedvelem ezeket a madarakat.

Ritka pillanatok egyike, amikor a csuszka éppen nem tesz hirtelen mozdulatokat.
A tojó testoldala krémszínű barna.
Hosszú, árszerű csőre van.
Táplálékkiegészítésként magokat is szívesen fogyaszt a csuszka.
Kúszó lábaival ügyesen mozog a függőleges fatörzsön.

2012. október 30., kedd

A fekete gyémánt



Ma délután sietve indultunk a Margitszigetre, hogy a Nap utolsó sugarait még kihasználhassuk. Persze mire kiértünk, elég komor felhők kúsztak a Nap elé, és úgy tűnt, nem akarnak továbbállni. A borúra jött a derű –részünkről. 
Egy kíváncsi vörösbegy ugrált a fákon és nézett le ránk hatalmas fekete szemeivel, megörvendeztetve bennünket. 
Ez a vörösbegy északabbról érkezett hozzánk télre.
 A tónál tőkés récék társaságában feltűnt egy másik vízi madárka is. Kétségbe esetten követte közeli rokonait és magas sípoló hangot adott ki. Időnként egy genetikailag rögzített mozdulatsorral próbálta magára felhívni a figyelmet. A csörgő réce a legkisebb termetű récefaj, mely hazánkban csak vonuló fajként figyelhető meg. Nagyon meglepett, hogy ez a helyes madár Magyarországon sajnos nem áll természetvédelmi oltalom alatt. 

Csörgő réce hímje, díszes tollruhájában.

A színes nádasban feltűnt egy apró füzike is, mely ugyan bizalmas természetű madár, de közeledtemre hamar felröppent egy közeli fára. Vártunk, de sajnos nem jött vissza. Az őszapók nyughatatlan mozgásukkal folyamatos kihívás elé állítanak. Még nem mondtam le egy jó őszapó fotóról. Talán könnyebb lesz őket télen, a lecsupaszodott fákon lefényképezni.
A füzike bizalmas természetű madár.
Tempósabbra vettük sétánkat, amikor egy farönk tövében egy nagy fekete madárra figyeltünk fel. A harkályfélék legnagyobb termetű képviselője, a fekete harkály (Dryocopus martius) került a szemünk elé. Látszólag ügyet sem vetett ránk, mi pedig nem törődtünk azzal, hogy kevés fény áll rendelkezésünkre, így fotóztunk, ahogy tudtunk. Szorgalmasan kopácsolta erős vésőcsőrével a rönköt és közben hosszú nyelvével kiragadta a zsákmányát (feltehetően hangyákat). Erős faroktollaival támasztotta magát és úgy tűnt, mintha ülne a fűben. Legalább öt percen keresztül hagyta magát fotózni, majd elrepült hangos kiáltások közepette. Megfigyelhettük, hogy a harkályoktól eltérő módon, nem hullámzóan repül, hanem inkább egyenes vonalban. 

A képen a fekete harkály tojó látható (a piros fejdísz nem húzódik le a homlokon).

Szerencsénk nem ismert határokat, ugyanis a sétánkat folytatva újra találkoztunk madarunkkal. Ekkor egy óriási platánfa korhadt ágában talált egy esővízzel teli kelyhet, melyből gyakran kortyolgatott. Jót mulattam azon, ahogyan időnként szinte gonosz tekintettel felkapta, majd himbálta fejét jobbra-balra. Természetesen a kéreg alatt megbújó, élő eleséget fürkészte.
A harkály a fában összegyűlt esővízzel oltotta szomját.
A fekete harkály varjú méretű (40-46 cm testhossz), koromfekete madár. A hím piros sapkát visel, a tojónak csak a tarkóját díszíti a piros folt. Szeme világos, szinte fehér, pupillája jól látszik. Feje oldalról hosszúkás, szögletes, nyaka pedig keskeny. Hazánkban állandó madár, elsősorban középhegységi bükkösökben, tölgyesekben, ártéri erdőkben és idősebb alföldi erdőkben fészkel. Ovális odúját maga készíti, akár 6-10 méter magasságban. Magyarországon védett faj, eszmei értéke 50.000 Ft.

Az MME Börzsöny Helyi Csoportjának honlapján (http://www.borzsony.org/) találtam egy jó leírást, ami a harkály utáni nyomkeresésben nyújt hasznos tanácsokat.
 „Télen keressük a félresöpört havat, a farok, a szárny vagy a láb által hagyott nyomokat a hangyabolyoknál, farakásoknál és fatönköknél. Ez a faj hosszú, függőleges és négyszögletes lyukakat készít táplálkozáskor, miközben a rovarokat keresi mélyen a fában. Gyakran táplálkozik alacsonyan, akár néhány napon keresztül is egy helyen „dolgozik”, ezért fontos, hogy a keresésnél külön figyeljünk a nagy faforgács halmokra, a lefeszített ké­regdarabokra és a teljesen kifaragott farönkökre.”

2012. október 23., kedd

A szender, aki nem nappal szendereg

Talán nincs olyan ember, aki ne szeretné a lepkéket. A pillangók vonzzák a tekintetet, számomra hasonlóan izgalmas perceket képesek szerezni a szenderek (Sphingidae). Egyik legismertebb képviselőjük a kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum). 
A legtöbb szendertől eltérően ez a faj nappal aktív. Első pillantásra kolibrinek tűnik ez a lepke. Villámgyorsan és kitartóan cikázik (a szenderekre jellemzően), emiatt nehéz lefényképezni.
A kacsafarkú szender másodpercenkénti 50-100 szárnycsapásával bármilyen manőverre képes.
A száguldás bajnoka (1/800 sec expozíciós idő kellett a gyors mozgás kimerevítéséhez.
Egy helyben lebegve a virág előtt, röptében szív nektárt, igencsak hosszú pödörnyelvével. Feje nagy, csápjai vaskosak és a kiszélesedők. Teste tömzsi, erősen szőrözött, bundás benyomást kelt. 
A kacsafarkú szender legfeltűnőbb határozóbélyege mégis a potrohvégi "kacsafark", ami megnagyobbodott pikkelyekből és fekete-fehér pamacsokból áll. Elülső szárnyai hosszabbak, rejtőszínűek, barna alapon keresztben sávozottak, míg hátulsó szárnyai narancssárga színűek. Szárnyainak fesztávolsága 3,6 cm-5,0 cm. Ízelt lábai gyengék. 

A szender lábacskájára egy virágporszem tapadt, így biztosítva van a beporzás.
 
Európa déli részén él, innen vándorol minden évben észak felé, így hozzánk is eljut. A melegebb vidékeken szinte tömeges, egyébként évről-évre ingadozik az állománya. Főként a napos nyiladékokban, erdőszegélyeken él, de gyakran a városokban, parkokban, virágoskertekben is észrevehetjük. Kedveli a lila színű virágokat, elsősorban a tölcséres virágokat látogatja. A petúnia ágyások tulajdonosai különösen számíthatnak a lepke megjelenésére. A vadonban a kígyószisz, lonc, szappanfű, imola beporzásában jelentős szerepet vállal.  Egész évben repül, a kifejlett egyedek pincékben telelnek át. Egyes megfigyelések szerint a nálunk kifejlődött példányok egy része ősszel visszarepül eredeti hazájába.


Felhasznált irodalom:
Dr. Helgard Reichholf-Riehm: Lepkék (Természetkalauz sorozat, Magyar Könyvklub)
Móczár László: Rovarkalauz
Ronkay László: 88 színes oldal a nappali lepkékről
Heiko Bellmann: Milyen rovar ez?

2012. szeptember 27., csütörtök

Magyarország legszebb nyolclábúja

A bikapók (Eresus cinnaberinus) Európa melegebb vidékein, napsütötte domboldalakon, dolomit sziklagyepeken, lejtősztyeppréteken él, így például az Európa Diplomás Nagy-Szénás és a Kutya-hegy területén. A bikapókok családjának egyetlen hazai tagja. Nem tartozik a gyakori fajok közé. Teste zömök, lába vastag. Hossza 5-10 mm, ugyanakkor az ivari dimorfizmus szép példája ez a faj: a nőstény jóval nagyobb (meghaladhatja a 15 mm-t) a hímnél és a színük is merőben más. Míg a nőstény selymesen fekete, addig a hím utóteste tűzvörös, melyet négy fekete pont díszít. Lábain vörös, illetve fehér gyűrűk futnak. Nyolc szemük az előtest elülső részén, három sorban foglal helyet. A nőstény 10 cm mély, 1 cm átmérőjű lyukat ás a laza talajba, amit teljesen kibélel a hálószövedékével. A kijárat fölé védőtetőt készít. Az ivarérett hímek szeptember közepe táján jelennek meg, és kóborolva keresik párjukat. Amennyiben egy ivarérett nőstény lakócsövéhez érnek, betérnek oda, hogy ott átteleljenek. Párzásra csak a következő tavasszal kerül sor. A nőstény 3 évi, a hím 1 évig él. A faj Magyarországon védett, eszmei értéke 5000 Ft.

A hazai bikapók semmilyen más fajjal nem téveszthető össze.

Irodalom:
Uránia: Állatvilág (Alsóbbrendű állatok)
Búvár zsebkönyvek: Pókok, skorpiók
J. Toman, J. Felix, K. Hísek: A természet képekben

A bikapókokkal kapcsolatos legfrissebb, hazai vonatkozású kutatási eredményekről itt lehet olvasni:

2012. szeptember 4., kedd

Aszály a Dinnyési Fertőn

Köztudott, hogy a Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület madárvilága rendkívül gazdag fajokban, a védett élőhely pedig a Ramsari Egyezmény hatálya alatt áll. A madárrezervátum kivételével a terület szabadon látogatható.
A tanösvény a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.
A vasútállomástól egyértelműen jelzik a táblák, hogy merre kell a tanösvényhez eljutni. El sem lehet téveszteni az utat, nagyjából 10 percnyi sétával érhető el az első állomás. Szép illusztrációkkal ellátott táblák fogadtak bennünket a bejáratnál.
A Madárdal tanösvény térképe
A Madárdal tanösvény javasolt útvonalai
A tanösvény állomásai
A Békás-tó élővilága
Ezen a táblán a lápi halászatról olvashatunk.
Az aljnövényzetben gazdag cserjés élőlényei
A nádas rejtőzködő madarai a guvatfélék.
A hármas számmal jelölt barkóscinege a Madárdal tanösvény címermadara.
A szántóföld szélén megpillantottam egy madarat. Felületesen szemlélve, első pillantásra verébhez hasonlított, de valami mégsem stimmelt. Karcsúbbnak, nagyobbnak láttam ezt a madarat, ami nem tűnt félénknek, a repdeső rovarokra koncentrált. Egy nádi sármány került lencsevégre.
Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) tojó várja a rovarok közeledését.
A tanösvény kitaposott útvonalát helyenként sűrűn benőtte a magasra nőtt nádas, így konstatáltam, hogy legközelebb célszerűbb lesz hosszú nadrágot húzni (még akkor is, ha meleg van). 
Nádkévék
Utunkat a sótűrő sziki őszirózsa foltjai kísérték. Az ég egyre komorabb szürkére váltott, és hiába hallgatóztunk, a csendet nem törte meg madárének. 
Június-szeptember között nyílik a sziki őszirózsa (Aster tripolium pannonicum).
Eközben egy feltehetően egyetemistákból álló, néhány fős csoport haladt el mellettünk, komoly fotóapparátussal és állvánnyal a kezükben. Valószínűleg ők sem sejtették, hogy mi (nem) vár rájuk. 
Miután átértünk egy kis deszkahídon, megdöbbentő látvány tárult elénk. 
A távolban a két madárvárta
A Nádas-tó víz nélkül
Élettelen tájjá változott a Dinnyési Fertő.
Pásztáztuk a messzeséget, de bárhova néztünk, nem láttunk csillogó víztükröt. A dinnyési Nádas-tó teljesen kiszáradt! Csupán iszapot láttunk. A csapadékszegény időszak rányomta bélyegét a tájra és az élővilágra. Halak és egyéb élelem hiányában a madaraknak el kellett innen költözniük. Ki tudja, hogyan és hol fészkeltek, neveltek fiókát.
Énekes madarak a cserje szintben.
Nagy, piros szemeivel keltett feltűnést a zöld légivadász. Hazánkban él a hozzá nagyon hasonlító fürge légivadász, az élőhelyük gyakran átfed. A különbség közöttük az, hogy a zöld légivadász utolsó potrohszelvényén látható egy kicsi x alakú folt.
Az élénk piros színéről, lapos potroháról és a hátsó szárnyán lévő sárga foltjáról ismerhető fel a déli szitakötő.
Déli szitakötő (Crocothemis erythraea) éppen a szemét törölgeti a lábával.

A kék légivadász gyakori szitakötő faj hazánkban. Fő ismertető bélyege a fekete-fehér szárnyjegy.
Reménykedtünk, hogy a Velencei-tó partján több sikerrel járunk, így ott folytattuk tovább a tanösvény bejárását. A tó déli csücske és partvonala aszály sújtotta, melyet csak Agárd magasságában tört meg a sekély víz. A csónakkikötőben horgászok kémlelték pecabotjukat, mi pedig egy búbos vöcsök víz alá bukásain és egy barázdabillegető fecsegésén szórakoztunk. A búbos vöcsök állománya a Velencei-tó térségében, a Magyar Madártani Egyesület Monitoring Központjának adatai alapján stabilnak mondható, az itt fészkelő párok száma 100-1000 közöttire becsülhető. Ugyan országos szinten is gyakori ez a madárfaj, mégis vizes élőhelyeinek beszűkülése miatt eszmei értékét 50.000 Ft-ban állapították meg. A nyílt területeket kedvelő barázdabillegető étlapján vízi rovarok is szerepelnek. Hazai fészkelő párjainak száma egy nagyságrenddel meghaladja a búbos vöcsökét. A faj védettséget élvez hazánkban, eszmei értéke 25.000 Ft.
A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) nemét nem tudtuk meghatározni, ugyanis a hím és a tojó egyforma.

A barázdabillegető őszi ruháján fokozatosan eltűnik az összefüggő, sötét torokfolt.

Egy másik partszakaszon két üstökös réce tojóban gyönyörködtünk. Lemezes csőrükkel hosszú algafonalakat húztak ki a vízből és szűrték ki belőlük a táplálékot.
Táplálékot rejtő algafonalak.
Üstökös réce (Netta rufina) tojó, a faj eszmei értéke Magyarországon 50.000 Ft.

A tanösvény tábláin látható festményeket Zsoldos Márton, természetfestő készítette.

Tartalmas kirándulást tesz lehetővé a tanösvény, mindenkinek ajánlani tudom.

További madárfajok hazai állományáról információkkal, adatokkal az MME Monitoring Központja szolgál, melyet az alábbi linken lehet elérni:
http://www.mme-monitoring.hu/spec.php?classid=173

Címkék

Acrida ungarica acsa aeolosoma ágascsápú rákok alacsonyrendű rákok állati szövetek Alsó-Zsíros-hegy Artemia ártér árvalányhaj avarrostálás ázalékállatkák Bakony baktériumok barna varangy béka bőr bikapók biocid biodiverzitás bioindikáció biológiai sokféleség birding.hu Bisel boglárkalepkék Börzsöny Börzsöny Alapítvány Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont Budai-hegység Budapest busalepkék Ciliata civil Cladocera Copepoda csapdázás csíkos medvelepke csillós egysejtűek csörgő réce csupasz levéllábú rákok csuszka darázs darázspók Dileptus Dinnyési Fertő Dolomedes fimbriatus Duna-Ipoly Nemzeti Park egerészölyv élőhely Eötvös Loránd Szakközépiskola Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola Epipactis microphylla erdei szürkebegy Eresus cinnaberinus Erzsébet-ér eszmei érték Európa Diploma evezőlábú rákok fecskevédelem fehérlepkék fekete harkály fekete kökörcsin férgek fonalféreg fotópályázat fotózás fűháló füstifecske füzike gastrotricha gyíkok Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány gyurgyalag hámszövet hangyaleső havasi cincér helyi védett terület herpetológia herptérkép Hesperidae hüllők idegszövet imádkozó sáska imidakloprid indikátor inváziós fajok István király-szegfű Iszkaszentgyörgy ivari dimorfizmus izlandi tanulmányút izomszövet kacsafarkú szender kagylósrákok kannibalizmus kétéltűek kettéosztódás kikeleti hóvirág kirándulás kisemlősök Kiserdő kislevelű nőszőfű kopogtató ernyő Kőasztal kötőszövet közgyűrű közönséges erdeiegér kuszma kutatás kvadrát Lacerta viridis laposférgek lepkék ligeti csillagvirág Lycaenidae Macroglossum stellatarum madarak Madarak és Fák Napja Madárdal tanösvény madárhangok Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja makró makrogerinctelenek Mantis religiosa Margitsziget Márianosztra medveállatka Merzse-mocsár metszet mikroszkóp mintavétel MME molnárfecske monitorozás Nádas-tó nádirigó Nagy-Szénás nappali lepkék Natura 2000 nematoda nemi kétalakúság nemzeti park nyerges szöcske Nymphalidae orchideák Ostracoda ökológia őszapó Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület Papilionidae papucsállatka Paramecium pedagógia Pesterzsébet Pieridae pilisi len pillangók pirók erdeiegér pókok pompás útonálló predátor preparátum projekt Protozoa rablólégy rádiótelemetria ragadozó rágcsálók Ramsar Regulus regulus rotaria rovarcsapda rovarirtó szer rovarok sárgafejű királyka sárganyakú erdeiegér Satyridae sikló sisakos sáska slide show Spermophilus citellus szajkó szaporodás szegélyes vidrapók szemeslepkék szent íbisz szennyvíz szitakötő szitakötők Szociális Foglalkoztató szövettan talajcsapdázás tanösvény tardigrada tarkalepkék Tata tavasz tél téli madáretetés téltemető természetességmérés természetfotók természeti értékek természetvédelem Than Károly Ökoiskola törpegém tövisszúró gébics túra ugrópók Újtelepi Parkerdő ürge Vác Váci Ártéri Tanösvény védett fajok védetté nyilvánítás véglények videók Virágos-nyereg Vizes Élőhelyek vízi madarak vízi parányok Vorticella vörösbegy Vöröskővár zöld gyík zsákmányszerzés
Hiba történt a modul működésében

Translate